Most szörnyű ember lettem?

Megpróbálom leírni az előzményeket is...

Mióta az eszemet tudom mindig segítőkész és együtt érző voltam. Volt jó néhány barátságom, amiről azt gondoltam kölcsönös, viszont sorjában vert át, és használt ki mindegyik, akár több mint 5 év után is. A "legjobb barátom" pedig mindezt olyan durván csinálta, hogy egyszerűen kiábrándultam az emberekből, majdnem mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot. Elegem lett az egyoldalú kapcsolatokból. Így hogy nem élnek rajtam ilyen paraziták, sokkal jobban kezdtem érezni magam (3 év depresszión és pánikbetegségen voltam túl mellékesen),viszont bizalmatlan lettem a legtöbb ember felé, és ezek felé rideg is, tehát nem mutatok semmiféle szükségtelen érzelmet. Próbálom megőrizni az egyensúlyom.

Na a lényeg hogy egyik haverom akivel tartom a kapcsolatot még valamiért, állandóan panaszkodott a tanácsaimra nem is hallgatott, és a problémáimat vagy nem hallgatta meg, vagy nem válaszolt rá semmi hasznavehetőt.

Ezért közöltem is vele a helyzetet, hogy unom már és ezt hagyja abba, tanácsot továbbra is kérhet de ezt az érzelem szipolyozást ez abba lehet hagyni, mert engem aztán nem érdekel...

Ma találkoztunk, átjött hozzám elvoltunk... Aztán nekiálltunk beszélni, elkezdett panaszkodni, és itt sírni előttem. Na az volt az első reakcióm, hogy most küldöm el a francba innét... Aztán elmondtam a véleményem a dologról inkább, meg röviden hogy szerintem mit kéne csináljon és kész. Utána itt sírt össze vissza meg nézett rám ilyen segélykérő fejjel, én meg csak bámultam rá fapofával és egy szót sem szóltam. Igazából amit éreztem az a semmi volt. Ott sírt előttem egy figura akit ismerek több mint 1 éve, és még csak az sem fordult meg a fejemben hogy valami jó szót szóljak hozzá, legszívesebben ott hagytam volna a fenébe, de inkább megvártam amíg ő megy el.

Ez normális részemről? Szóval értem én hogy 1000x használtak ki, a hozzá hasonlók és hogy én ezt nem hagyom, és még tudat alatt is ellenállok már ennek de ez talán sok...

Régen még egy vadidegenhez is odamentem volna ha sír, most meg teszek rá ha egy ismerősöm sír. Csak attól félek hogy ugyanolyan leszek mint akik kihasználtak engem. Bár tény hogy én senkitől sem várom el hogy segítsen bármit is, és meg is tartom magamnak a bajom... Bár nem önszántamból.