A legjobb barátom meghalt augusztus elején és miért nem tudom elfogadni?
Jöttünk haza öten egy buliból kocsival és ütköztünk egy másikkal. Nem a mi sofőrünk hibája volt, hanem a másiké. Én hátul ültem azzal az emberrel akivel már születésünk óta ismertük egymást és mindig is legjobb barátok voltunk. Nagyon sok mindent köszönhetek neki mert nélküle nem ilyen lennék mint most, ő helyre rakott amikor kellett és ez fordítva is így volt. Nem hagytuk soha, hogy a másik rossz helyre kerüljön. Szóval ez már inkább testvéri kapcsolat volt meg néha szülői is. Még magamnál voltam és csak annyira emlékszem, hogy félig rajtam feküdt teljesen vérben, utána a kórházban tértem magamhoz pár nap után. Nem akartam elhinni, hogy meghalt pedig éreztem már akkor amikor véresen láttam. Olyan mintha meghalt volna az egyik felem. Minden nap ezerszer eszembe jut, néha amikor látok/hallok valamit arra gondolok, hogy ezt elmondom neki de eszembe jut, hogy nem fogom és kb szétszakad a lelkem ilyenkor. Hiányzik a sok hülyesége, az idegesítő dolgai, a nevetése meg mindene. A videók sajnos nem úgy adják vissza. Nem éreztem még ekkora hiányt. A baleset előtt egy héttel töltötte csak be a 17-et és volt egy csomó célja az életben amit nem tud már megvalósítani és ez nagyon szar érzés. Nem tudok nevetni se úgy igazán. Van rajta kívül még sok haverom akik már észre sem veszik szinte, hogy nincs közöttünk. Kicsit irigylem őket, hogy ilyen hamar túlléptek rajta, én meg majdnem minden éjszaka sírok miatta. Leszarom, hogy a férfiak nem sírnak. Szoktak amúgy. Szeretnék de nem tudok tovább lépni. Miért ilyen nehéz?
17/F
válasza: válasza:Fogadd őszinte részvétem!
Nygodtan sírj,úgy könnyebb,de nem oldja meg a dolgokat. Mint ,ahogy az első válaszadó is írta,közhely,de az idő valóban segít. Ha gondolod,keress egy pszichológust!
válasza: válasza: válasza:Azért, mert még a gyász legelején tartasz. Olvass utána a neten a gyász szakaszainak (ha van ehhez erőd) és rájössz, hogy az elfogadás kb. egy-másfél év mólva esedékes: akkorra van esély arra, hogy már MEGGYÁSZOLTAD a halottadat.
Sok erőt és kitartást. A FB-on van gyászcsoport. Ha gondolod, csatlakozz, hátha segít.
válasza:Muszáj tovább lépni, és idővel fog menni neked is, de még nem volt olyan rég az augusztus...
Valószínűleg sokat voltatok együtt, és tényleg jó barátok voltatok, ezért olyan nehéz.
Nem lehetséges, hogy a többi közös haverotok jóval kevesebb időt töltött vele, kevésbé voltak bizalmas barátok???
Valószínűleg ők is sajnálják, hogy meghalt. De ha kevesebb időt lógtak együtt, akkor nekik így közvetlenül nem hiányzik annyira, mert korábban sem volt a srác annyira a mindennapjaik része, míg neked igen.
Olyan ez, mintha valakinek egy családtagja meghalna:
Pl ha valakinek meghal az apja, akivel egy házban éltek, akkor biztos, hogy nagoyn sokáig nem fogja elfelejteni. De ha ennek a valakinek meghal a nagypapája, aki tőle 600 km-re lakik, és évente csak 1-2-szer találkoztak, akkor az ő halálát nyilván hamarabb feldolgozza. Még akkor is, ha mondjuk ezt a nagypapát imádta, és mondjuk az apjával rossz viszonyban voltak.
Szerintem ez a legmeghatározóbb, hogy mennyit volt közvetlen a mindennapi életünkben a meghalt személy.
(Közvetlen jelenlét alatt értem azt is, ha csak neten vagy telefonon beszéltek nap, mint nap. Ez is nagy hiány, ha kiesik...)
Sírj csak nyugodtan, amíg jólesik! Előbb utóbb könnyebb lesz, és könnyek nélkül is tudsz majd gondolni rá.
Hülye példa, de nekem meghalt a kutyám tavaly. Nagyon hiányzott, szinte kibírhatatlan volt a csönd utána... Aztán találtam véletlen egy másik kutyát valahol az út szélén, aki segítséget kért szinte... nem hagyhattam ott, segítenem kellett rajta.
És ahogy ezzel az új kutyával egyre több feladatom lett, egyre kevesebb időm volt gondolkodni és a meghalt kutyám miatt sírni. Most már megy sírás nélkül is,beszélni is róla...
válasza: válasza: válasza:Köszönöm. Én tudok sírás nélkül beszélni róla mások előtt mert nem szeretem ha látják rajtam a szomorúságot, így is gyakran megkérdezik még idegenek is, hogy jól vagyok-e. De hogyha egyedül vagyok akkor nehezebb megállni sírás nélkül. Sok időt töltöttünk együtt osztálytársak is voltunk meg itt lakott a másik utcában szóval bármikor tudtunk találkozni de nem mindig csak egymással lógtunk. Neki is meg nekem is voltak más haverjaim.
Az a véleményem, hogy az összes olyan ember ott dögöljön meg ahol van aki veszélyezteti vagy el is veszi mások életét mert miattuk halnak meg anyák, apák, csecsemők és sok olyan ember akinek még itt lenne a helye. Még mindig rühellem azt a $eggfej életképtelen idióta barom embert aki a sötétben szar lámpával erdőszéli úton ami tele van élesebb kanyarokkal előzget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!