Miért nem bírom "összeszedni" a barátaimat? Miért van az, hogy soha nem ér rá senki? Más hogyan ül be a barátaival valahova sörözni?

Én állandóan egyedül vagyok. Viszonylag kívül eső helyen lakom (de Bp.!), s általános iskolából nem maradtak barátaim. Középiskolából maradt pár. De mind messze vannak és én állandóan egyedül vagyok.

Nem értem, hogy más hogy csinálja azt, hogy körbetelefonál és csak úgy spontán összeülnek a barátaival. Nálam ez alig szokott sikerülni. Mindenkinek mindig dolga van. És ez nem azért van, mert nem szeretnének. Csak valahogy mindenkinek több elfoglaltsága és dúsabb élete van, mint nekem.

Én depressziós vagyok, és dokihoz is járok vele. Ő azt tanácsolta, hogy csináljak több dolgot, mozdítsam ki magam ebből az ébren álmodásból, amiben évek óta vagyok. De egyedül nincs kedvem semmit csinálni! Nagyon szeretek biciklizni, nagyon szeretnék túrázni, sok minden van, ami érdekel, de nem akarok egyedül belekezdeni ilyenekbe. Azt se szeretem, ha egyedül belépek valami társaságba vagy klubba. Valahogy nem jó. Úgy érzem, a régi barátok kellenének...