Hogy felejtsek el valakit, akit nem akarok?

Velem ugyanez történt a legjobb barátnőmmel (szintén örökké problémás eset volt....)

3 évig nem beszéltünk (ő akarta így, egy piti dolog miatt....)

Rengeteget álmodtam vele, sírtam utána, volt, hogy csak ő járt a fejemben.

Természetesen nem tudtam elfelejteni.

Aztán egyszer csak megkeresett (tök természetesen, mintha kb 3 napja találkoztunk volna.)

Azóta tartjuk a kapcsolatot, de tapasztalatból mondom,azok a mély érzések, az a fájdalom,amit a 3 év alatt átéltem a hiánya miatt... Ez régen történt már, évek óta itt van mellettem,de valahogy mégsem tudok már úgy nézni rá,mint akkor... Sőt, előfordult, hogy több honapig én nem kerestem,mert voltak huzasai, amik miatt nem voltam rá kíváncsi....

Elképzelhető, ha visszakapnád, rövid ideig öröm, boldogság, majd neked is tudatosulna, hogy semmi sem lesz olyan, mint régen. A törés megmarad mindig sajnos :S

Én is ugyanebben a helyzetben vagyok, volt egy barátom, mindent megbeszéltünk, nagyon jóban voltunk, aztán egyszercsak nem beszéltünk, hiába szerettem volna beszélni vele, közömbös volt, mintha haragudna rám, mintha idegenek lennénk. Pedig nem tettem semmit, amivel ezt érdemlem. Mióta kapcsolata van, azóta lett ilyen. De nekem is van kapcsolatom, előtte is volt. 2 éve már nem láttam és nem beszéltünk, nagyon hiányzik, és ahogy mondtad, mindig frissen tépettnek érződik a seb.... Nem tudom mit tegyek...

De szerintem igen, amíg meg nem oldódik, addig fáj hacsak rá is gondolsz. Én is így látom.

Második vagyok. Mi nem jártunk, de az ismerkedésünk onnan kezdődött, hogy megtetszettem neki, és megszeretett (ezt mondta). Úgyhogy igen, felmerült, hogy együtt legyünk. Szóval bocsi, rosszul írtam, nem TALÁN, hanem BIZTOS hogy mélyebb érzések voltak. De én már azelőtt évekkel is ismertem a párom, tudomásul vette a dolgot, és jóban voltunk, barátok lettünk, elfogadta. Sokszor elgondolkodtam, hibáztam-e vagy nem, de nem hiszem. Én legjobb barátnak tartottam, így is volt, de mióta neki is lett egy lány, még néhányszor beszéltünk, de azóta szóba sem akart állni velem, és nem láttam 2 évig. EZIDÁIG! Most láttam, írtam neki, normálisnak tűnt, bár még mindig idegennek hatott kicsit, de kiváncsi leszek a folytatásra.

Ha nem lesz folytatás megint, meg kellene próbálnom elfogadni...bár nem tudom hogy fog menni. És igazad van, amit az elsőnek írtál, én is tudom, már nem lenne olyan újra mint régen, de nem érdekel, inkább magamtól jöjjek rá, csak ne hiányozzon... És én sem értem mért ne lehetnénk jóban...

Jólvan, szurkoljunk egymásnak!!!:) Találkoztál vele, vagy írtál neki? Ez már jelent valamit, ha rendes volt!

Nekem is aranyosan válaszolgatott, de nem tudom, hogy lesz-e belőle folytatás, őmiatta..:/ De majd meglátjuk. Reménykedjünk!! Írj majd hogy alakultok!:)

És azóta, hogy írtál neki, rád ír ő is néha ha fönt van, vagy inkább csak te írsz neki? Hát tudod ez is olyan, hogy inkább jöjj rá te magad, hogy érdemes-e csinálnod, minthogy azon bánkódj, hogy hiányzik, és nem múlik az érzés. A lényeg, hogy megpróbálod, és a többi már nem rajtad múlik. Lehet jobb is, ha nincs a nagy katarzis.. De nem tudhatod, hátha elgondolkodik, hogy most ráírtál így a semmiből, és ha ő is igyekszik, megint jóban lehettek, és elmúlik a hiányérzet is.. Csak magamból indulok ki, nekem jól esne, ha egy régi kedves ismerős, barát felkeresne.

Nálunk nincs azóta semmi, de sokkal többször látom fönt neten, már írni nem írok, én elkezdtem, még mondta is, hogy találkozzunk, de az a baj, hogy csak az ígéretek vannak. Eldöntöttem, ha nem lép, akkor nem fogok, de nem tudom... Én sem tudom eldönteni, hogy most akkor ennyire egyoldalú lenne a dolog?? Ennyit tudna változni egy ember ennyi idő alatt?! Vagy szándékosan csinálja?(ezt sem tartom kizártnak) De nem is bánnám akkor, ha én is így érezném. Hiába, nem vagyunk egyformák!