Mit mondhatnék az ilyen barátaimnak?

Tulajdonképpen én úgy szoktattam le róla két ismerősömet is, hogy leszartam a dolgot. Közöltem vele, hogy manapság ez már szinte divat, nem egyedül ő csinálja a világon. És mivel ennek az a lényege, hogy szavak nélkül tudassa a világgal, hogy ő biza mennyire rosszul érzi magát, teljesen megzavarta a közömbös nézetem és végül abbahagyták. Ha beszélni akartak a gondjaikról, azt is mindig szívesen meghallgattam. Többet nem tudtam tenni értük, szerintem a legszentebb érték a szabad akarat, ki vagyok én, hogy megállítsam? Max tanácsolni tudok, az meg bejött.

vagy üljetek össze egy közös vagdosásra, hátha megnyílnak előtted

Én is azt mondom, hogy ne foglalkozz ezzel. Az ilyen embereket nem lehet meggyőzni, mert csak a kifogásokat fogják felsorolni. Ha segíteni akarsz rajtuk, elkezdenek még jobban önsajnálkozni. Majd ha kinőnek a tini korszakból, megtanulják kezelni a feszültséget és az egyéb problémákat, vagy elmennek pszichológushoz. Neked ez ügyben nincs dolgod. A legjobb, amit tehetsz, ha nem veszel tudomást ezekről a dolgokról és úgy viselkedsz velük, mint a normális barátaiddal.

Mit mondhatnál? Valami ilyesmit: "engem nem zavar, otthon bármit művelhetsz magaddal, de amikor velem találkozol, akkor légyszives köss egy kendőt az összevagdosott karodra, köszi" Ezek után pedig, amit már fent is írtak, legyél normális, figyelmes, de ne hozd szóba a dolgot. Egy idő után tudni fogják, hogy ezzel semmit nem váltanak ki, akár abba is hagyhatják.

Ne foglalkozz vele, manapság ez már tényleg szinte divat. Soha nem fogok rájönni, ez miért jó az embereknek.