Egyetemista gólyaként nem tudok barátkozni?
Idén vettek fel egyetemre, elköltöztem egy másik városba. Teljesen egyedül vagyok és képtelen vagyok barátkozni :( Egyszer még azt is megkaptam, hogy miért vagyok ilyen lekezelő... pedig egyáltalán nem vagyok az, próbálok kedves lenni, de most is teljesen egyedül ülök a szobámban.
A gólyatáborban egy-két emberrel beszélgettem, de velük sem sokat, nem szeretem magam részegre inni, nem vagyok bulizós fajta, ezért ott is néha kicsit rosszul éreztem magam.
Olyan jó lenne, ha lennének barátaim, de már mindenki ismer egy csomó embert, én meg képtelen vagyok nyitni, nem tudom, hogy tudnék barátokat szerezni, nem szeretném, ha hat évig teljesen egyedül lennék. Párom sincs, nem is volt soha...
Nem akarok panaszkodni, de itt vagyok 18 évesen egyedül egy idegen városban, és gőzöm nincs, hogy csinálják a többiek akik már mindenkivel puszi- puszi viszonyban vannak...
Meg a bulik sem nekem lettek kitalálva, jobban szeretem a nem ivós meg táncolós dolgokat, szóval ott sem tudok ismerkedni...
Nem merek odamenni senkihez. Már mindenki beszélget másokkal, ismer egy csomó embert, sokszor próbáltam odamenni, de az lett a vége, hogy ők beszélgettek, én meg csendben néztem őket. Nem igazán tudok beszélgetni, csak ha már nagyon megismertem valakit... két nagyon közeli barátnőm van, de ők másik városban vannak egyetemen és rajtuk kívül nincs emberi lény, akikkel közel tudtunk egymáshoz kerülni.
Anyukám is egyfolytában azzal nyaggat, hogy mikor lesz már barátom, de nem tudok kommunikálni :(
Egyébként a Szegedi Tudományegyetemre vettek fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!