Mit rontok el mindig, hogy alig van barátom?
Mostanában egyre többször kap el ez a gondolat, ahol lakom faluban nem beszélek szinte senki korombelivel, mert egy csoportba tömörülnek és vannak olyan emberek a "csapatban" akiket tényleg nem bírok. Amióta elmentem egyetemre (Szegedre, kb 200km itthonról) még a régi középsulis osztálytársaim sem foglalkoznak velem. Ha én nem írok nekik akkor szerintem eszükbe sem jutnék. Kb. 4 emberrel vagyok így jóban, az egész környezetemben. De velük is szinte mindig én szervezem a programokat. Nem értem miért van így. Nem tartom magam antiszoc.-nak, se undorítónak, vagy bunkónak. Egyszerűen szeretnék elmenni bulizni, inni, haverokkal lenni. Erre max. az egyetemen van lehetőségem, ott vannak haverok, szaktársak DE VAN ott egy nekem legjobbnak számító barátom, akivel szinte mindennap beszélünk/beszéltünk. Fordítva ez szerintem nem ugyanez, rengeteg haverja van otthon, akik közül nemrég megismertem egy párat, jó lenne többször is találkozni, mert nekem ez a hétvége egy életre szóló élmény volt, de valószínű nem így lesz, a távolság miatt. :S Az egyetemen megismertem még amúgy pár jó fej ismerőst velük is jó lett volna közös program, de ez is én szervezzem. Annyira rossz volt nézni, hogy mindenki milyen boldog, én meg itthon ülök, és egy maszkot próbálok magam elé vonni, hogy ne lássa senki milyen rosszul érzem magam. Ez a nyár egy katasztrófa volt nekem, szinte senkivel nem mentem sehova, júni: dolgoztam egy hónapot, július: teljes unalom, aug: unokatesós programok és az előbb említett hétvége.
Mentem volna bulizni, haverozni, csajozni, de ha nincs kivel??? Se tesóm, se barátnőm nincs, pedig az utóbbira nagyon várok, na de hogyan,ha nem tudok itthonról kimozdulni???
Elmúltak a kamaszéveim, túl vagyok a 20-on is, úgy érzem elvesztegetem a legjobb éveimet, a semmire. Néha utálom magam és úgy érzem minek élni így, egy szerencsétlenség kupacnak??
Nekem már egy üzenet egy meghívás, akár szülinapra is hatalmas dolog lenne. De nincs ilyen... Nem tudom mit tegyek, hogyan lépjek ki a gödörből, de már megőrülök, most talán egyetemen jobb lesz hét közben az állítólagos legjobb barátommal lenni, meg szaktársakkal, de hétvégén marad a magány és a munka. Utálom ez az érzést csak szűnne már meg. De hogyan tegyek ellene???
válasza: válasza: válasza:Nagyon ritkán mondom el a legmélyebb gondolataimat másnak, ehhez nagyon nagy bizalom kell. Úgy érzem megvan ez, de mi van ha csak haverként tekint rám, ami nem barát, sajnos. Egyébként ő nem az a "mély" beszélgetős típus. Félek egyszerűen elmondani neki a fentieket. Más lehetőség is van persze amúgy nem csak ez a kettő, a legjobb is bekövetkezhet :D , de úúú akkor is csak egy éve ismerem. :S
De az itthoni magányosságot ő amúgy nem tudja megoldani hiába mondanám el a dolgokat.
Amikor olvastam, amit irtal, ugy ereztem, mintha en irtam volna az egeszet. Nekem is sokszor gondom volt azzal, hogy masok nem hivnak, de ha en szervezek valamit, akkor jol erezzük magunkat, de neha nem mindenki jött el es csak jöttek a kifogasok, hogy miert nem. 3 eve Nemetorszagba költöztem es a helyzet nem javult. Mindig mondtam nekik, hogy mikor leszek otthon, ugyhogy ugy szervezzek a dolgokat. Elöször meg örültek, de aztan egyre ritkabban talalkoztunk es megint jöttek a kifogasok es hogy en ezt miert nem ertem meg, hogy ök tanulnak/dolgoznak (nehanyuknak mondjuk meg nem volt rendes munkahelye 24 evesen) es en pedig csak nyaralni megyek haza, ami nem teljesen igaz, mert üzleti dolgokat is inteztem. A masik dolog, ami zavart, hogy mar többször meghivtam öket, hogy latogassanak meg, de ez nem törtent meg, penzhianyra hivatkoztak. A barati körben volt olyan, aki fel evre kiment Olaszorszagba, öt meg tudtak latogatni, Horvatorszagba is el tudtak menni nyaralni...
Lassan kezdtem ugy erezni, hogy ez nem igazi baratsag.
Husvetkor megint otthon voltam, meghivtam öket egy szombat esti bowlingozasra, de megint jöttek a kifogasok, hogy tanulni kell, nincs penz es minek kell 35-40 percet utazni, miert nem ülünk be egy orara a közeli kocsmaba (valoszinüleg, hogy ketten fizessenek egy vizet, nehogy nagy költsegekbe verjek magukat).
Ezt nagyon megelegeltem, megmondtam nekik, hogy ezt igy nem tartom jonak es azota nem beszelünk, mert en vagyok a gonosz, hisztis, csak születesnapra/nevnapra irok nekik facebookon.
Kb. 15 ev utan kellett rajönnöm, hogy ez igy tenyleg nem baratsag, szomoru, de bele kellett törödnöm.
Ugyhogy most arra koncentralok, hogy itt Nemetorszagban szerezzek baratokat es a meg meglevö parat apoljam Magyarorszagon.
Az a jo, hogy itt sok külföldi van es vannak, akik magyarul akarnak tanulni, velük felveszem a kapcsolatot neten es utana tudunk talalkozni es segitek nekik magyarul tanulni, ök meg segitenek nekem az angolban. Biztos van otthon is ilyen lehetöseg, kerdezd meg az egyetemen, hogy vannak-e külföldiek, tudnal velük baratkozni es meg idegen nyelveket is gyakorolhatnal.
Nincs kedvenc sportod? Lehet, hogy delutanonkent vannak foci, kosarlabda, stb. edzesek az egyetemen. Ha nem is erdekel annyira a sport, legalabb probald meg.
Érdekes amit írsz, nagy bátorság kell, hogy külföldre menjen valaki. :D Ott még elveszettebb az ember, de ha én adhatok tanácsot, akkor a legjobb magyarokkal mindig tartani kell a kapcsolatot. Néha én is úgy érzem, hogy zaklatom őket, de ha nem is jön össze valami, legalább visszaírnak és ugyan szar lesz mondjuk az napom, de máskor még szervezhetünk dolgokat. Tesóm nincs és már nem is lesz pedig sokszor elképzeltem milyen lenne. Nekem szerencsém van az egyetemmel tényleg, ott szereztem igazi jó barátot/okat, eddig itthon olyan szorosat nem, osztálytársak vannak. Csak azért mégsem olyan ott messze, mint itthon, ha mondjuk gondolok egyet és beülni sörözni, dumálni, nekem ez hiányzik itthon. És nyáron ez volt a legpusztítóbb. Amúgy sportot kezdünk most szeptembertől, már várom is nagyon. :D Külföldiekkel jól elvagyok, szeretek is velük beszélni, meg minden hülye nyelv is érdekel. :D Köszi az ötleteket, meggondolom őket.
Neked pedig kitartás ott kint :D
válasza:Most olvastam el a kiírásod és szinte egy az egybe rám vall.
Nekem is van egy tényleg igaz barátom, sokszor találkozunk, meg vele tényleg mindent meg lehet beszélni, de néha belegondolok, hogy vajon ha a barátnője nem itt lakna a közelemben, akkor is keresné-e a társaságom. Így sem találkozunk sokat egyébként, de azért több mint a semmi.
Meghát vannak azért haverjaim is, akik hívnak bulikba ilyenek, de tényleg úgy van mint neked, hogy akit én úgy mond barátomnak tekintek, neki van még kb. 1000 másik haverja és igazából én is csak egy vagyok közülük.
válasza:Helló.Meghívlak a szülinapomra.Ideje:2014.01.05.14:00.Helye:Szeged,uzsoki utca 35
Gyere el vàrlak xD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!