Hogy lehet teljesen nulláról barátokat és szociális életet "szerezni"?

30 évesen elég fiatal még az ember, miért ne lehetne?? Még akár egyetemre is mehet, vagy egy tanfolyamra, ahol meg simán kialakíthat szociális életet, találhat barátokat! Szóval ne keseredj el, csak tegyél érte! Sok sikert!

Hát kb. én is hasonló cipőben járok, csak én úgy 10 évvel fiatalabb vagyok, de így is nagyon nehéz szociális életet "szerezni", ha eddig nem volt. Mondjuk én már úgy vagyok vele, hogy elfogadtam h ez így van és kész. Szerintem ezen csak egy dolog tud segíteni, ha fogod magad és elköltözöl egy másik városba, és ott próbálsz meg új életet kezdeni, ahol nincsenek előítéletek veled szemben.

Új hely, tehát új szomszédok. Menj át hozzájuk és mutatkozz be! Aztán meg ha újra összefutsz velük, nyugodtan kérdezd meg hogy vannak, vagy kérdezd meg tőlük, hogy nem tudják-e hol van ez vagy az (pl bank, orvosi rendelő, hol lehet olcsón vásárolni, melyik a legjobb fodrászat, ilyenek). Aztán ezt még jobban lehet bővíteni, megkérdezed, hogy mióta laknak itt, milyen maga a környék? Biztos visszakérdeznek, hogy honnan jöttél, miért, és akkor megint folytatódik tovább az egész... Ezt bárhol megteheted akár, pl bemész a fodrászhoz (akkor is ha férfi vagy), és közben a fodrásszal simán el lehet beszélgetni, megkérdezed őt is hasonló dolgokról, hogy melyik üzletről mi a véleménye, szerintem utána kialakul egy beszélgetés. Aztán ha mindig hozzá jársz, idővel akár még a fodrásszal is kialakulhat barátság. Ez persze csak példa, nem muszáj pont ezen a helyen. Vagy akár bemész egy múzeumba, és odamész valakihez aki néz egy képet, megkérdezed, hogy neki tetszik-e? mert szerinted egész érdekes, esetleg megkérdezed, hogy ért-e az ilyenekhez, ha igen, akkor megkérheted, hogy meséljen róla, stb.stb. Szóval kb így :)

kezdésnek olvasd el neil strauss a játszma című könyvét az erről is szól.

Igazi barátságban a külső valóban nem mérvadó, hacsak nem ápolatlan valaki.