Ez szemétség lenne tőlem (többi lent)?

Van két barátnőm, akikkel már 7 éve vagyunk barátok. Középiskolában osztálytársak voltunk, aztán mind a hárman különböző szakon tanultunk, de egy városban, így viszonylag mindig tudtunk találkozni. Most viszont már Január óta nem találkoztam velük, viszont folyamatosan, minimum hetente tartottam velük a kapcsolatot levélben.

A lényeg, hogy még április elején jelentkezett nálam egy "betegség". Mivel jogosítványom nincs, és egy kis faluban lakom kb. 35-40 km-re a sulimtól így mindenhova busszal járok/jártam, de április óta folyamatosan pánikrohamok kaptak el az utazás során. Emiatt a suli utolsó pár hónapjából is hiányoztam, de ennek ellenére sikeresen lediplomáztam, elmentem egy pszichológushoz is, akihez még mindig járok. Szóval emiatt a probléma miatt nem tudok találkozni a barátnőimmel, mert az egyik abban a városban lakik, ahova suliba jártam, de sajnos egyedül még mindig nem tudok/merek bebuszozni, a másik lány viszont abban a városban lakik (ami közelebb van a falumhoz), ahova pszichológushoz járok. Ebbe a városba most már, ha nehezen is, de betudok buszozni.

A problémám pedig az, hogy erről az egészről a barátnőim természetesen tudnak, beszámoltam nekik még az elején. Eddig nem is igazán zavart, hogy nem tudok velük találkozni, most viszont már nagyon hiányoznak így írtam nekik egy levelet, hogy csütörtökön megyek a pszichológushoz és esetleg utána találkozhatnánk. Ezt a levelet két napja küldtem el, azóta semmi. Egyikük sem írt vissza, pedig mint írtam az egyik lány ott lakik, ahova járok dokihoz, a másik pedig kb 10 km-re, durván 20 perces buszozásra, hármónk közül én vagyok az, aki legnagyobb távot megteszi, mert nekem kb. 1 óra az út.

Kérdésem pedig az, hogy szemétség lenne tőlem, ha leírnám nekik, hogy mennyire bánt engem az, hogy erre nem képesek, hogy találkozzanak velem!? Én megértem, hogy barátjuk van mind a kettőjüknek (nekem nincs), de csupán pár óráról lenne szó, nem egy hétről. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy így visszagondolva, mióta elmondtam nekik, hogy pszichológushoz járok, egyszer sem kérdezték, hogy hogyan vagyok vagy hogy haladunk a dokival stb.

Szóval kivagyok akadva ezen és még várok csütörtökig, de utána nem tudom, hogy mit tegyek. Hagyjam az egészet vagy finom írjam le Nekik, hogy engem ez mennyire bánt és emiatt most haragszom egy picit rájuk? Jaj, és nem célom összeveszni velük és azt sem akarom, hogy megharagudjanak, bár az egyik biztos megfog, mert eléggé hisztis. Szóval jól jönne egy két tanács!! :)

21/L