Ez olyan szomorú, ti nem éreznétek így?
Néztem egy filmet és a végén a stáblista egyik nevéről eszembejutott egy általános iskolás osztálytársam, akinek majdnem el is felejtettem a nevét. Megkerestem facebookon, és hát...
Ha azt mondom, hogy megváltozott, az nem is írja le azt amit láttam meg éreztem. Olyan szomorúság fogott el h nem is tudom... :\ Felnőtt nő lett ugye, mint mindenki az osztályból, de egyáltalán nem olyan lett, amik miatt akkor szerettük. Nem tudom lehet hogy nekem van ilyen depressziós filozofálgatós napom, de elgondolkoztam azon, mennyire szétszakadnak, megszűnnek azok a kapcsok, amik akkor épülgettek, és mennyire jól elvoltunk úgy, azzal a gyerekszemélyiséggel. Komolyan a felnőtté válással együtt jár az, hogy elveszítjük a gyerekkori tulajdonságainkat? Totál mások leszünk, mint amik miatt akkor barátkoztunk össze?
Szóval ezek jutottak eszembe, biztos nem egyedi eset, mert valszeg pont ezért nem tartom egyik általános sulis barátommal se a kapcsolatot, mert gondolom megváltoztunk, és nem lennénk kiváncsiak egymásra, de ez, na. Akkoris kiakasztott:(
23L
válasza: válasza:Értem miről írsz, bizony legtöbben a felnőttévállás után elveszítenek valamit ami szerintem nagyon fontos a boldog élethez. Az hogy valakinek megmaradnak azok a barátai akik gyerekkorában voltak nagyon sokat jelent, ezek különleges kötelékek. Együtt felnőni, átélni azokat a sztorikat amikre mindig emlékezni fogsz, csajozni, bandázni, nyaralni, egymást ugratni, lógni a telepen vagy épp az egyikünk szüleinek balatoni nyaralójában felejthetetlen élmények.
Én szerencsés vagyok, nekem a mai napig megmaradt ez a csapat, immár vagy 20 éve együtt vagyunk még akkor is ha néha pár évre valamelyikünk 1000 km-re költözik. Amint visszajön ugyanúgy megyünk és így 34 évesen is belógunk az uszodába lábteniszezni, elkötjük éjjel a csónakot a tónál, vagy tetőig temetjük a másik kocsiját hóval miközben dolgozik mert ugye nem felejtettük el az ő tavalyi ugratását és a kölcsön kenyér addig jár a kútra...izé..
Sokszor kérdezik is tőlünk hogy "ti basszus nem tudtok felnőni?" Hát nem.. és ez így a jó! :)
válasza:Kérdező, ismerős a történet, két lehetőség van: 1vagy annyira megváltozik valaki hogy ezáltal a korábbi időszak és az időszakhoz kapcsolódi ismerősőket égőnek tartja, vagy az illető nem őszinte, csak azért mutatta magát olyannak mert úgy valamit el tudott érni.
Első hozzászóló: Én is ilyen vagyok pl egyik kedvenc Tom és Jerry, pedig nem sokáig vagyok 20onéves már:D
Második: Nagyon szerencsés vagy hogy ilyen baráti köröd van, sokaknak nincs ilyen szerencséje, vagy kevés barátjuk van más városokba, vagy egyáltalán nincsenek ismerőseik...
válasza:"The only constant thing is change"
Az emberek változnak, ahogy minden más is. Ez sokszor szomorú, de el kell fogadni.
Tudom hogy nehéz, én épp az említett korban vagyok, most fejeztem be az általános iskolát, és rengeteg barátom tűnt el a semmibe, vagy változott meg annyira pár hét leforgása alatt, hogy már beszélgetést kezdeményezni is kín velük.
Próbálom úgy felfogni, hogy ha majd később, mondjuk a te korodban összefutok velük, akkor lesz egy kapocs, ami összetart, mégpedig a rengeteg emlék a hülyeségekről, amit együtt csináltunk, és ezeket soha se veszítjük el.
A depressziós, filozofálgatós napok nagyon sokat tudnak segíteni, ilyenkor jön rá az ember rengeteg olyan dologra, amiket ő az "élet igazságainak" tart.
Fel, vagy éppen le a fejjel! Lehet "élvezni" a depressziós napokat is! :)
15/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!