Miért ilyen szomorú, mikor elmúlik egy barátság?

Vagy csak nekem fáj ennyire? :( Általános iskolai barátnőmmel majdnem egész gimiben tartottuk a kapcsolatot (most elsőéves egyetemisták leszünk), de egy pár hónapja... mintha nem is ismerném már. Biztos közrejátszik az is, hogy marha szerelmes lett, de nekem ez nagyon fáj. Napok óta nem válaszol arra a levelemre, hogy hova vették fel. :( Az érettségi eredményeiről is alig írt pár szót. Nem az a bajom, hogy nem foglalkozik velem, hanem hogy azt sem hagyja, hogy én törődjek vele. Ő az egyik. A másik... középiskolás szobatársaim a koliból. Hát, 8-an voltunk egy szobában csajok, igaz, néha nehezen viseltük. Csupán 1 ember tanul közülünk más városban, mégis ő keresett engem a legtöbbször. A többiek... néha írok nekik, de ha nem érzem, hogy ők is tenni akarnak a kapcsolatért, akkor nem tudok mit csinálni. :( Ez olyan szomorú. A legjobban egy fiúbarátom elvesztése fáj. Tavaly érettségiztünk, én idén megcsináltam egy OKJ-t, ő külföldre ment. És egy év alatt, puff. Nem is volt igazi barátság? Az a legnagyobb problémám, hogy bár hazajön augusztusban, más városban fog tanulni szeptembertől... Nem akarok mindenkit elveszíteni. Szerintetek küzdjek még ezekért a kapcsolatokért, vagy keressek másokat? Egyébként vannak más barátaim is, rajtuk kívül talán 2-3, de az egyetlen igazi barátom az a barátom. Mármint szerelmem, kedvesem, párom, uram, pasim. :D