Mit tegyek ha vannak barátaim, de úgy érzem, hogy senkinek nem tudom elmondani a problémáimat?

én is ugyan így érzem magam:/

14/l

Az én barátnőim faggatnak, hogy mi a bajom. Sokszor sírtam is előttük. Azt mondják, hogy érdeklik, hogy mik vannak velem, de szerintem csak szimplán a kíváncsiság hajtja őket és az, hogy a kötelességüknek érzik érdeklődni. Én nem szeretem elmondani nekik a problémáimat, nem is szoktam. Hiába a barátnőim, nem tudom, nem bízom meg bennük vagy én nagyon magánügyemnek érzem a problémáimat. Nem szeretnék és nem is tudok semmi ilyesmit elmondani nekik. Ezért, nem a legjobb a barátságunk. Ők egymással mindent megbeszélnek, számomra érdektelennek tűnő dolgokról is beszámolnak egymásnak, egyedül én vagyok az aki kilóg a sorból. Rossz érzés, de továbbra is úgy érzem, hogy hiába a barátnőim, vannak dolgok amik nem tartoznak rájuk. Így rengeteg dolog van amit nem beszélek ki magamból és ez csak rontja a hangulatom. Jól esne beszélni róla, de szívesebben beszélnék olyannal akinek nem érdeke visszaélni vele vagy tudom, hogy azért hallgat meg mert érdekli és segíteni szeretne. Keress valakit akivel ezeket a dolgokat is megbeszélheted. Ha gondolod akár velem is. :)

14/L

Dettó így vagyok. 15/L

Oké nincsenek eget rengető problémáim, de azért néha elkéne valaki, akinek ki tudom panaszkodni magam, vagy segítene megoldani dolgokat.

Szerintem az a baj, hogy nálunk mindenki szerint én vagyok a lelkisegély nyújtó központ, aztán amikor én említem, hogy valami nincs rendbe, akkor mindenki bámul bamba fejjel és max annyit tud mondani, hogy: ne aggódj, rendben lesz. És borzasztóan rosszul tud esni, mert úgy érzem én a lelkemet kiteszem, hogy nekik jó legyen, segítek mindenben, vissza meg nem kapok semmit. Mert én erős vagyok, vidám vagyok, élvezem az életet, semmi bajom... így ismertek meg. És képtelenek mit kezdeni azzal, ha mégsem ilyen vagyok.