Mindenki riválist lát bennem, pedig én nem úgy tekintek rájuk. Mért van ez?

Azt meg kell hagyni, hogy visszajelzések alapján eléggé érdekes személyiségem van, de jó értelemben. (Én nem vettem észre, de mindenki ezt mondja) És jó tanuló valamint jó sportoló vagyok, és már megvannak a terveim a jövőre nézve aminek az elérésébe már bele is kezdtem. De ezek miatt az összes barátom úgy kezel, mintha csak egy fal lennék, amit nekik át kell ugraniuk. Ezt még nem mondták ki, de látszik. Az egyik berátomat otthon velem piszkálják, mert nekem jobbak a jegyeim. A másik fél, hogy elhalászom előle a lányokat a baráti társaságban (pedig ezt már megbeszéltük, hogy engem ők nem érdekelnek, csak barát szinten, de mintha nem beszéltünk volna semmit). A másik azért irigy, mert hasonló életpályát tervezgetünk, és én már értem el valamit, ő meg nem, és azt hiszi, hogy emiatt ő kevesebb. De én nem akarom, hogy riválisnak nézzenek, közben ők a legjobb barátaim, csak mikor sikerül megcsinálnom valamit akkor mindig irigyen néznek, szóval inkább ha valami ilyen van akkor visszahúzódok. Régebben szerettünk rajzolni, és indig megmutattuk egymásnak, de én nagyon elhaladtam tőlük (mert sokkal többet gyakoroltam) és most már jelentős a különbség köztünk, szóval én általában a havi 1-szeri "rajztalálkozón" azt szoktam mondani, hogy nem csináltam semmit, mert az kellemesebb, mintha mindenki engem nézne. Szóval már mindenből visszavettem, de még most se változott ez sokat. Mit csináljak?