Ti mit tennétek a helyemben?

A családomnak van egy nyaralója Siófokon a part mellett. Tavaly magammal vittem a legjobb barátnőmet pár napra oda, de bulizás helyett végig azt hallgattam hogy hárman sokkal jobban el lennénk. Csak hát a baj az hogy ő vidéken én pedig a fővárosban lakom, ő nem ismeri az én baráti társaságom és én sem az övét. Ezért is mentünk csak ketten, mert már óvoda óta ismerjük egymást. Kicsit rosszul éreztem magam hogy nem érzi olyan jól magát velem, ezért kérdeztem hogy akkor mit kellene csinálnunk, mire mondta, hogy jövőre is lejöhetnénk így szülők nélkül (18-ak leszünk) de akkor hozhatná a másik barátnőjét, hogy többen legyünk meg stb. Én pedig rábólintottam mert úgy gondoltam talán nem lesz olyan rossz. Tavaly csak vele tudtam elmenni a nyáron a nyaralóba szülők nélkül, de most másik két barátnőmet viszem magammal a jövőhéten, a legjobb barátnőm (amiben már kezdek kételkedni) pedig bejelentette, hogy akkor van egy barátnője (akit én egyáltalán nem ismerek) aki velünk jönne Siófokra. Talán tavaly még bele is mentem volna a dologba, hogy akkor vele meg a barátnőjével menjek el, de miután hónapokig nem beszélünk és akkor is alig pár szót és legtöbbször az ő gondjairól, és ezek után képes még rám írni csak úgy hogy megkérdezze akkor mikor tudunk menni. Miután pedig közöltem vele, hogy még nem tudom, mintha csak ez érdekelte volna és semmi más a többi kérdésemre alig felelt, pedig pont azt kérdeztem hogy hogy van meg stb. De ő már ment is. Ezután rá egy hétre mondtam neki, hogy nem tudom még mindig mikor tudnánk mi lemenni (ami igaz is volt), de én a másik barátnőimmel megyek Siófokra, mert nekik már megígértem. Nem szólt semmit, de hallatszott a hangján hogy nem örül neki, pár napra rá pedig megint beszéltünk és akkor sem volt valami felhőtlen az egész. Most pedig a legutolsó beszélgetésünk alkalmával megint megkérdezte, hogy akkor mikor megyünk, és most is ahogy eddig mostanában tette nem érdekelte ezen kívül semmi.

Szerintetek mit tegyek? Sajnos az a baj hogy nagyon megbocsátó vagyok vele szemben és mindenki mással is olyan jó szívű hogy betudom az egészet alkalmi elmebajnak és szemet hunyók fölötte. De most már kicsit kezd elegem lenni.