Ti hogyan reagálnátok rá, ha a legjobb barátotok/barátnőtök egyszer csak meghalna, vagy bekattanna és öngyilkos lenne?

Szerintem az ilyenek, hogy nem lenne többé egy barátom sem, meg hasonlók, eléggé túlzásszámba mennek. A halál az élet velejárója, meg kell tanulni elfogadni. A modern társadalom egyik legnagyobb önámításának, a halál legyőzhetőségébe vetett hitnek a problémája, hogy a maiak tabuként kezelik az elmúlást. Egy fiatal ember halála mindig szörnyű tragédia, nem azt mondom, hogy úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna, a gyásznak is megvan a maga helye, értelme, de meg kell tanulnunk együtt élni a gondolattal, hogy egyszer bizony mindenki meg fog halni, még az is, akiről a legkevésbé gondolnánk, és az is lehet, hogy akkor, amikor a legkevésbé gondolnánk. Ha pedig valaki rendőri, tűzoltói vagy hasonló hivatást választ, az tudhatja, hogy benne van a pakliban, hogy meghal ő maga vagy épp valamelyik munkatársa. Nekem is halt már meg rokonom, közeli ismerősöm, fiatalok is, és minden alkalommal egyre könnyebben teszem túl magam rajta, és tudom, bár nem tetszik a gondolat, hogy bizony minden ismerősöm meg fog halni előbb-utóbb. Nem kell a további életünket lelki roncsként leélnünk emiatt.