Hogy dolgoztátok fel régi, jó barátság "elvesztését"?

A gyerekkori legjobb barátnőmet 13 éves korom óta ismertem, nagyon szoros volt a kapcsolat, mindent együtt csináltunk, mindent tudtunk egymásról.

Aztán eltávolodtunk 20-as éveink elején, föképp amiatt, mert mi a férjemmel külföldre költöztünk spórolni ingatlanra (csóro családokból jöttünk), míg a barátnőm és párja tehetősebb családokból jöttek és kaptak ingatlant, kocsit, mindent, ők így akkor inkább házasodtak, gyereket vállaltak.

Egyrészt nyilván a távolság, nyilván az életmódbeli külömbség miatt sokat lazult a kapcsolat. Plusz a férjeink annyir nem bírják egymást, elbeszélgetnek, de nem egymás társaságai.

Évek elteltével hazajöttünk, egész közel lakunk egymáshoz a régi jó barátnőmmel, találkozni is szokunk, beszélgetünk, egyidős gyerekeink is vannak. De ők idöközben összebarátkoztak egy másik házaspárral a környéken, és na, mondjuk ki, le lettem kicsot pattintva, velük járnak el fagyizni, hétvégi kirándulásra, ilyesmire.

Hát sz*rul esik, na, pláne, hogy mindig látom ezt.