Mennyire működhet egy baràtsàg ha màs dolgokra helyezzük a lényeget az életben?

Meglàtàsom szerint ez nem kellene hogy akkora gond legyen...vagy mégis ha nem tudjuk elfogadni hogy a màsik màsként gondolkodik,màsként làt dolgokat és ennek a vége tàmadàs az elfogadàs helyett.Egy baràtsàgban merültek fel bennem kérdések pedig tizen éve ismerjük egymàst.Pàr hónapja is volt hasonló utàna az vagy elmúlt ideiglenesen vagy nem kerültünk olyan helyzetbe.Szemrehànyóan,fölényesen,gúnyosan kioktat pl.pàr napos úton voltunk együtt màjusban és szóba került egy hàzaspàr és mondom nem tudtam hogy voltak hajó úton.Erre nekem tàmad pedig mondtàk és azt mondta ő nem tudja de úgy elmegyek lényeges dolgok mellett.Erre én is visszavàlaszoltam az a lényeg hogy mindenkinél màshol van a lényeg.Ez làttam rosszul esett neki.Mondtam amikor ő beszélgetett velük én kirakatot nézegettem így nem voltam jelen a teljes beszélgetésben.Vagy most is kiràndulàson oda vagdosott.Egyszer hasonló módon szóltam neki vissza mondtam majd én is stílusba vàlaszolok.Erre tett egy enyhébb gunyoros megjegyzést hogy jól van és visszavett magàból.Ez pàr példa és amikor így beszél a szemei rebbenéstelenek,az arckifejezêse meg elborul ês ezek apró dolgok.Mit csinàlna ha komolyanb dolog lenne?Negativnak érzem màrva személyiségét és làtom mostanàban amelyik programra nemet mondok az se tetszik.Vagy van amit megkérdez még utàna mikor màr nemet mondtam.Úton is félhangosan kommentarol màsokról,hogy a sofőr jól elbénàzta a sort beàllàsnàl,azért vàrunk.Vagy az előttünk lévő kislànyra ez milyen kis nyàvogós közben a kiràndulàs vezető kislànya volt és hàtranézett mindkét megjegyzésére de szó nélkül hagyta.És ez is gyakran jellemző rà,az ilyen megjegyzések.