Egy kicsit összetett a problémám… 50 éves vagyok van 2 gyermekem es egy férjem. Mi lehet a baj velem, hogy kilógok sorból, nem találom a hasonló emberek társaságát? Mint egy idegen a bolygón

Szia! Én 27 vagyok, évek óta ezt érzem. Soha nem illettem be igazán sehova. Nem vagyok egy egyszerű eset, sokszor nem ér célt a szarkasztikus humorom, emellé nagyon szókimondó és nyers is vagyok. Az alaptekintetem pedig szigorúnak tűnik.

Én is antiszociálisnak tűnök, mert egyszerűen nem értek mindenkivel szót, csak nagyon kevés emberrel.

Én meg azért lettem “antiszociális”, mert zsigeri szinten gyűlölöm a bagófüstöt, és szinte kivétel nélkül mindenki szívja azt a sz@rt. Ezért szándékosan távol tartom magamat az emberektől.

Egy szintén 50 éves nő

28 vagyok, ufonak titulalom magam. 😅 annyira nem talalom a helyem.

Pedig ezer dolog érdekel, csak a tarsasag nincs meg hozza.

Van ez így sajnos, nagyon más lett a mai világ, nagyban, kicsiben. És hiába másolnád a rég látott mintákat, ma már nem működnének. Én is jártam baráti társaságokba, de látva az ottani viszonyokat, inkább lekoccoltam. Magamnak való lettem, de teljes életet élek. Csak azzal, és azokkal foglalkozom, amiből épülhetek, de legalábbis szinten maradok. Fiatal útkereső tiniknek szoktam itt írni: keress hobbit, érdeklődési kört, és annak nyomán azonos érdeklődésű barátokat.

Más: Csintalan Sándor 70 éves lett kiköltözött egy istenhátamögötti tanyára. (24.hu) Őt irigylem.

Gyerek férj elott is ugyanez lehetett suli után.

A gyerek es férj is csak menekulés lehetett abbol hogy nem tudsz szocializálodni. De a gondot nem oldotta meg.

Lehet sovány vígasz, de társadalmi probléma az emberek nonkommunikatív, felszínes, érdekkapcsolati felfogása. Mindig nyitott, társalgós, több témáról csacsogós típus voltam. Hittem, hogy jó emberek vesznek körül, de olyan sok változás történt körülöttem, hogy bátran kimerem jelenteni, hogy az emberek többsége – legalábbis ebben az országban – eléggé önzőek vagy üresek ahhoz, hogy simán hagyjanak kihűlni egy barátságot is.

Mintha olyan nagy elvárás lenne a kölcsönös kommunikáció, az őszinteség, empátia és tisztelet.

Szerintem, ez a barátság nélküli, kihűlt, érzéketlen érdekkapcsolati tendencia egyre rosszabb irányt vesz. Ennek ellenére hiszem, hogy vannak nagyszerű emberek, akikkel meglehet találni a közös nevezőt…. :)