Más is érzett már így, hogy lehet ebből kijönni?

4-es vagyok. Ne bánkódj hogy vége, légy hálás amiért megtörtént és megélhetted :) Szóval kedves kérdező, alapvetően szerintem a hozzáállás is sokat számít. Én gyakran amikor látom, olvasom hogy miket élnek manapság a fiatalok, hogy sokan már a 20-as évek elején is depressziósak és magánnyal küszködnek, olyankor kifejezetten hálás szoktam lenni hogy én nem a jelenkorban vagyok tini vagy épp fiatal felnőtt. Szerintem rossz lehet így élni, és ez nem az ő hibájuk, ők már ebbe a mostani kibillent világba születtek bele, szóval sokkal inkább elszenvedői ennek az egésznek. Szóval nekünk ilyen szempontból mondhatni még hatalmas szerencsénk volt, még egy normálisabb, kevésbé felszínes és lélekölő világban nőhettünk fel, és élhettük meg a fiatalságunkat. Megélhettük az őszinte és nyitott emberi kapcsolatokat, amikor még az emberek jobban kíváncsiak voltak egymásra, és őszintén keresték egymás társaságát. Éltük a közösségi oldalak előtti valódi életet, sőt szerintem az okostelefonok elterjedése előtt is jóval kalandosabb és valódibb volt még a világ. Szerintem akik igazán szerencséses vagyunk, mi a gyerekkorunkat is az internet előtt, pl a 90-es évek környékén élhettük meg, még valódi élmények és sokkal változatosabb elfoglaltságok között, tényleges társaságban. Voltak feszültségek de mégis sokkal békésebb, kiszámíthatóbb, nyugodtabb, lassabb és emberibb léptékű világ volt a jelenkorhoz képest. Voltak még rendes évszakok is. És szerintem órákon át sorolhatnám, de szerintem érted és érzed a lényeget.

Egyébként neked is azt tudom tanácsolni amit korábban magamról írtam, tehát hogy érdemes lehet a régi jól bevált értékekhez visszanyúlni, és életbentartani őket. Zenék, filmek, hobbik, életstílus, akár öltözködés vagy lakberendezés, ez a része tényleg már csak rajtad múlik. De persze a jelenkorra is érdemes nyitottnak maradni, vannak azért hasznos és előnyös, jó dolgok a jelenben is amit be tudsz építeni, és a régivel nagyon jól kiegészítik egymást. Pl a technológia fejlődése is ilyen, ha megfelelően használod. Szóval érdemes meglátni a jelenkor előnyét is, még ha a hátrányhoz képest talán kevesebb is, és azokhoz is megfelelően, nyitottan állni hozzá.

A #4-es válasszal nagyon tudok én is azonosulni.

Az okostelefon, a közösségi média, a mobilnet, internet elterjedése egy rakat dolgot megkönnyített, leegyszerűsített, de ironikus mód, ezek azok az eszközök, amik elérték, hogy az emberek eltávolodjanak egymástól, eldeformálódjon az emberek gondolkodása, világnézete. Olyan standardokat alkotva, amik nem túl reálisak, és nagyon, de nagyon nem tesznek jót az egyén önértékelésének (pl. műmosolyos képek posztolása, filterek, PhotoShop használata, nem a valóság közzététele).

Arról nem is beszélve, hogy az emberek tényleg eltávolodtak egymástól, tudnak neten, indirekt, közvetett módon társalogni egymással, így a személyes találkák egyre inkább kikopnak, megelégednek az emberek a netes verzióval.

Egy régebbi válaszom idemásolva, mert szerintem nagyon idevág: "A közösségi média és az ott popularizált narratívák is hihetetlenül sokat rontottak a dolgokon. Pl. "szakítsd meg a kapcsolatot!" - még véletlenül se beszéld meg vele az egészet. "Nárcisztikus a másik fél, de te úgy vagy tökéletes, ahogy!" - a másik lehúzása, önmaga jobb fényben feltüntetése, és hasonlók. Ezek mind eltorzítottak, tönkretettek dolgokat a kommunikációban, az emberekben és az értékrendekben."

Ezeknek hála már nem is maga, a személy a fontos, hanem, hogy legyen ott egy ügyeletes valaki, aki társaságot ad az illetőnek. Egy csomó helyen azt éreztetik velünk, a felületes kapcsolódások miatt, hogy pótolhatóak vagyunk, könnyen lecserélhetőek.

Régen nyitottabbak, egyenesebbek és megbízhatóbbak voltak az emberek, és tényleg meg lehetett bennük bízni. Manapság az ilyen elég ritka.

Tényleg remek dolog az okostelefon, de nekem nagyon hiányzik az az idő, amikor egy-egy készülék hívásindításon, -fogadáson kívül alig tudott valamit. Ilyenkor bánom igazán, hogy nem hamarabb születtem..

(23/L)

4-es válaszóló vagyok, még mindig. Irónikus módon pont a közösségi média az egyik, ami ennyire egymás ellen tudta fordítani a társdalmat, és napi szinten feleslegesen hergelni az embereket. Még a 2010-es évek elején nekem is jó ötletnek tűnt, egy hasznos eszköznek. Emberek, áramlás, régi ismerősökkel kapcsolattartás, tematikus és kisközösségi csoportok, mi rossz sűlhetne ki belőle? :)

Aztán ez az egész szépen átfordult. Manapság minden és mindenki radikalizálódni látszik, felesleges feszültséget és megosztást gerjesztenek mindenhol a társadalomban, legyen az politika, vagy társadalmi eszmék. Ennek pl a facebook is eszköze lett. Nekik alapból is céljuk - sőt az algoritmus is jóideje tudatosan erre gyúr - hogy az emberek vitázzanak a posztok alatt, mivel az gerjeszti a legnagyobb forgalmat (és indulatokat), abból jön a fomo, frissítési kényszer, végtelen lefelé tekerés az apró kis dopaminlöketekért (hiába tök toxikus ebben a formában, de tényleg dopamin, és nem véletlen a doomscrolling kifejezés sem), visszajárás, klikkelés, ezáltal reklámok elérésének megugrása. Sőt aktívan tesz is a gyűlöletért, nyíltan konteókat és gyűlöletkeltő tartalmakat is befogadnak pénzért és azt reklámozzák. Nem akarok példákat mondani, szerintem ti is futottatok már ilyenbe bőven.

Aztán itt van az egész tribalizmus kérdése. Az emberi elme egyszerűen nem erre lett tervezve, felesleges feszültséget és stresszt generál csak, ha így, ennyire összeeresztünk társadalmilag és kultúrálisan eltérő csoportokat. A rengeteg felesleges infóáramlásról már nem is szólva, ami szintén fárasztó és terhelő, gyakorlatilag digitális zaj, elvész közte a lényeg. Régen a 2000-es években imádtam a fórumokat, sokkal jobb volt ilyen szempontból ez is. Fix közeg, fix szabályok, fix értékrend amiben az ottani tagok osztoztak. Aki hülye volt azzal nem finomkodtak, és főleg nem hagyták tombolni az összes többi ember róvására, hanem szépen kivágták. A facebookon meg egymásra vannak az emberek eresztve, örök körforgásba rakva, soha véget nem érő felesleges harcokba, és sokakat tényleg ez éltet, bármilyen sekélyes vagy szánalmas is.

Aztán van 2015 óta egyre több olyan felfuttatott eszme és irányzat, ami szerintem teljes mértékben kontraproduktív és káros a jelen formájában. Lépten nyomon többletjogokat adni mindenféle csoportoknak (akik ezzel visszaélnek) a többiek róvására, ez ritkán vezet békéhez, felborul tőle az egyensúly. Irányzatok amik abszolút eltörölnék az eltérő véleményt (sértésnek állítva be a konstruktív kritikát vagy szimpla önvédelmet is), vitaképtelenné formálnák a jelent, folyamatos konfliktusokat és sértődést szítanak, hogy csomó ember már akaratlanul is azt lesi min lehetne megsértődni és kiakadva örjöngeni rajta/passzív agresszív toxikusba menni a hatására, és ez is egy tudatállapottá vált... A túlzásba vitt politikai korrektség is probléma, komplett élethazugságokba menekülnek emberek csak ne kelljen szembesülniük az esetleges saját hibáikkal sem, sőt aki csak utal rá hogy esetleg a másikban van a hiba, ő lesz a rossz, a főellenség akit le kell járatni tönkre kell tenni. Manapság semmit nem lehet megbeszélni, mindenki azonnal megsértődik, támad, menekül, gyalázkodik. Ez a fajta idegállapot nagyon de nagyon nem volt jellemző a 2000-es években, csak a tényleges személyiszavaros figuráknál. Manapság meg sajnos alapélménnyé vált, ha te konfliktust szeretnél normálisan rendezni akkor is nagy eséllyel ebbe fogsz belefutni a másik fél felől :/ Illetve a túlzott énközpontúság amit a divatokon, trendeken és reklámokon át toltak rá az emberekre, mostanra sajnos ez is teljesen beérett.

Igazából ha választhatnék, én is eldobnám a mostani kényelmet és technikai vívmányokat, és sokkal szívesebben állítanám cserébe helyre a 90-es és 2000-es évekbeli állapotokat. Sokkal emberibb és élhetőbb időszak volt.