Miért van az, hogy egyes embereknek rengeteg barátjuk van, de az olyanokkal én mégsem tudok kijönni?

Az ilyen embereknek, akiknek rengeteg a barátjuk, halmozzák az ismerősöket a közösségi oldalakon, ezek nem igazi barátságok. Ez kirakat. A barátságaik is addig tartanak, amég érdekük fűződik hozzá. Bulizni menni, mutogatni, bandázni, de ha számítani kéne valakire vagy segíteni, akkor hidd el, nem lenne egy sem...

Szóval én azt mondom, inkább legyen egy-két barátom, de azok igaz, értékes barátságok.

Azért nem jössz ki velük, Mert leszarják, hogy igazából mi van veled.

Tartsd meg azt a keveset, tényleg többet érsz.

Nehogy azt hidd, hogy akinek sok "barátja" van, azok tényleg barátok. Max. eljárnak bulizni, szórakozni. Az ilyen kapcsolatok mind felszínesek.

Nekem soha nem volt sok barátom. Most 50 éves vagyok, 30 éve van 1 barátnőm, illetve pár éve nagyon jóba lettem egy anyukával, sokszor összejárunk családostól.

Ennyi. Nem beszélünk nap mint nap, de ha gondunk van, felhívjuk egymást, elpanaszoljuk a bánatunkat, vagy örömködünk valamin. Ha kell segítség, hívjuk a másikat. 1-2 havonta rátelefonálunk a másikra, hogy üljünk össze egy sörözőben a párjainkkal (ők is nagyon jóban vannak), ott dumálunk egy jót, vagy áthívjuk egymást. Utóbbi években többször együtt is nyaraltunk.

Sőt most már a többiek is ismerik egymást, mert megszerveztünk egy közös programot, úgyhogy most már egy nagyobb társaság is össze tud jönni néha.

Egyébként mindenki éli az életét, nem találkozunk hetente, nem is kell. Nekem ez így nagyon jó, nem is kéne több barát.

Tudom, te még fiatal vagy, de lánykoromban sem volt sok barátnőm. Egy volt (ő most az egyik barátnőm), vele találkoztam néha, de például nyáron szinte sosem tudtunk találkozni, mert ő mindig a nagymamájáéknál volt vidéken, én meg pesten.

Nekem sok barátom van. Pontosabban haverom. Nem értem ezt a spekulációt, hogy biztos csak az érdek köt bennünket össze és biztos, hogy egyedül vagyok és senkire nem számíthatok. Ez egyáltalán nincs így. Nekem is ugyanúgy van 1-2 bizalmasom, mint másnak, akit komolyabban kezelek. Attól, hogy sok ember vesz körül, akivel felületesebb a kapcsolatunk és általában csak szórakozni jövünk össze, nem leszek tElJeSeN mAgÁnYoS, pusztán helyén kezelem ezeket a kapcsolatokat és mindenkitől mást várok. Ennyit erről.

Az, ha valaki nem jön ki a magamfajtákkal, általában akkor szokott történni, mikor egy félénk ember akkor közelít hozzám, mikor épp szórakozni akarok a csapattal. Alkalmas vagyok lelkizésre és normálisan beszélgetni valakivel, de azt nem két sör után kell tőlem várni egy buliban, mikor épp kitombolom magam és mindenkire csak egy kicsit akarok/tudok figyelni. Nyilván nem fogok hülyülés közben érdeklődve dumálni arról, hogy kinek ki a hobbija, ki mit tanult meg kinek mik a tervei. Ez egy 2-4 fős kiscsoportos valamin oké vagy ha kettesben lógok valakivel (bár az új emberekkel eléggé ritka, hiszen ha az embernek vannak barátai és kielégítettek úgymond a szociális igényei, akkor nek random emberekkel foglalkozik, hanem munkával, sporttal, a saját életével).

Mély barátságot kialakítani időigényes folyamat. Aki sok helyre fókuszál, mert ilyen személyiség és ezt az életvitelt szereti, azzal nehéz lesz elérni. A legtöbb esetben én is csak szimplán udvarias akarok lenni pl egy barátom párjával, egyébként örülök, ha azt fenntartom, ami van. Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, akivel az első perctől fogva az volt bennem, hogy úristen, ő mekkora lelkitárs és ebből adódóan automatikusan érdeklődtem is utána. Általában egy zárkózott, hallgatag embert mutatnak be nekem, én meg ahelyett, hogy azon törném magam, hogy felengedjen, azokkal foglalkozok, akik még ott vannak és akiket már ismerek. Nem azért, mert zavar, hanem mert a többiek sem azért jöttek, hogy a szokásos szórakozásaink helyett lelkizzünk. Általában a barátok új párjával/tesójával, ha ilyenek, akkor kisebb csoportban találkozunk előtte, hogy mikor mindenki ott lesz, már ő is ismerős legyen és ne csak abba az egy emberbe kapaszkodjon, aki hívta. De sokaknak ez sem elég és ugyanúgy be vannak feszülve.

Úristen, fej a fejjel csajszi!

Ilyen libákkal me törődj, ezeknek csak dísz barátaik vannak. Amikor elpicsaztam egy ilyet, akkor jöttek oda érdekből a "barátai" megvédeni, aztán a híres barátai nem is szólnak hozzá egész nap.

Facebook ismerősökbe meg 💩-ni bele, azt nézd meg, hogy hányan fognak mellette állni, ha rossz helyzetbe kerül? Megmondom..talán 1-2 az 1500-ból.

Inkább legyen őszinte, IGAZI barátod 1-2, 5, mint sok kamu, amikben a végén csalódni fogsz. 😔

Ja, és még annyi, hogy mindig is lesz ilyen elkényeztetett, aki ki fog téged nézni munkahelyrol, edzőtermbol, suliból akárhonnan..mert nem a legujjabb IPhonnal rohangálsz.

Engem általánosban közösítettek ki, de könnyű olyannal menőzni, amit a szüleitől megkap. Én büszke vagyok arra, amit 17 évesen magamnak megteremtettem, jó érzés hogy nem alám tették, hanem megdolgoztam a dolgaimért.

Egy a titok, tudni kell kezelni az ilyeneket. Lepereg majd rólad, és jól ki fogod ismerni az embert mielőtt megbízol benne, és koncentrálni fogsz, hogy jó emberekkel vedd körül magad.

Az igazi barátot az sem érdekli, ha pizsamaban, kócosan lát egész nap. Egy igaz barát a lelked szereti. 🥰 Csak ki kell fogni.

A #4-es is jó dolgokat ír.

Ha te nem vagy nagy bulizos, akkor egy olyan társasággal nem is fogod jól érezni magad, aki minden másnap/hetente offon van. Szerintem muszáj a hasonló érdeklődési kör.