Egyes embereknek az idegrendszere hogy bírja meg, hogy egész nap veszekednek, konfliktusokat generálnak és folytatnak le, más embert meg egy konfliktus egy hétre padlóra tesz?

Vannak olyan emberek akik attól érzik valakinek magukat, hogy emberkednek folyamatosan, míg mások kerülik a felesleges konfliktusokat. Egyik ismerősöm szokta az ilyen kötekedő gyökereket úgy kezelni, hogy "Neked van igazad, - nekem meg nyugtom!", - aztán sorsára hagyja az illetőt, hadd dohogjon a saját levében. És vallom, hogy az ilyen emberek nem is érdemelnek más bánásmódot, - végső esetben még mindig nyitott a lehetőség arra, hogy otthon összeverekedjenek magukkal a tükör előtt. Szóval, - hogy válaszoljak is, - vannak, akik abban látják megmérettetve magukat, hogy állandóan a "farkukat méregetik" másokéhoz és csak akkor érzik magukat kiteljesedve, ha az a tudat él bennük, hogy sikerrel tartják a kezükben mások életét is. Nem mindig az az "erős", aki morcos arccal keménykedik, - vannak pillanatok, amikor ugyan ezek az emberek a tenyerükbe temetett arccal sírnak, amikor abban a tudatban vannak, hogy senki nem látja őket. Az esetek túlnyomó hányadában csak szerepjáték folyik, semmi több.

Sok minden múlik az idegrendszeren, de nem minden. Ha az ember eleget foglalkozik önismerettel és önfejlesztéssel, akkor megtalálja magában azt az eszköztárat, ami segítségével sokkal jobban tudja kezelni azokat a szituációkat, amik terhelik az idegrendszerét.

Gyerekként ezt látták a szülőktől. Én ép ellenkezőleg gondolom az ilyenek idegrendszere pont, hogy gyenge előbb-útóbb ideggyógyásznál végzik. Mondjuk meglöknek a boltnál a sorban véletlenül. Egy gyenge idegű hangosan mond valamit, és meg is üthet. Egy magabiztos ember átlátja a szituációt, hogy véletlenül történt.