Meg tudnátok bocsátani ebben a helyzetben egy barátnak? Hogy vélekedtek erről?

25 éves vagyok jelenleg és a szüleim 21-22 éves koromban elhunytak. Egyetemre járok/jártam abban az időben is. Volt 2 nagyon jó barátom, vagyis annak tartottam őket akkoriban. Szóval anyumék halála után, az egyik barátom megkérdezte, hogy mikor lesz a temetés? (ezt a barátot nevezzük A-nak) Én meg őszintén elmondtam, hogy nem lesz még (nem volt rá pénzem, nem diákmunkáztam,mert annyumnak csontrákja volt, fekvőbeteg volt, így szerette volna ha én ápolom otthon és nem megyek dolgozni, ekkor volt covid miatt egyetemen szünet is, így tudtam épolni online előadások mellett stb)

Szóval ez a barátom akinek ezt elmondtam továbbadta a csoportársaknak és így utólag jutott a fülembe az a másik barátom által (ő legyen B) (2 év elteltével), hogy azon nevetgéltek, hogy "anyum áll a polcon, mint egy befőtt", amit az "A" barátom mondott.Nagyon dühös lettem, azt tudni kell, hogy az "A" barátom az egyetemen bullyngolt anyumék halála után mással dologgal is, hogy szégyell engem mert meghíztam és be se férek az ajtón( apum halála után 10 kgt, anyumé után 30 kgt híztam, igazából az ételben találtam meg az egyetlen vigasz és boldogságot akkoriban, ezenkívűl hiányoztam pár egyetemi óráról mert anyum halála után 1 héttel elkezdtem dolgozni egyetem mellett, volt hogy 36 órát egyhuzamban, Egyik munkahelyre mentem délután 6tól-reggel 6ig majd reggel 8-tól délután 4ig egy másik helyre, majd újra a délután 6tól reggel 6ig, ezután reggel 10től volt egyetemi órám egy másik városba ahova vonattal mentem munka után, és volt úgy hogy lefeküdtem pihenni előtte, és sajnos nem keltem fel a reggel 10es órára, ez kb 4szer fordult elő egy félévben, és a tanárnő nagyon rendes volt és megértette, sőt ajánlott nekem gyászfeldolgozót is, szóval nagyon rosszul esett, hogy az "A" barátom ezek miatt szégyellt és közösített ki. Egyetemen már nem is jött oda hozzám, "B" barátom egy közös barát volt "A"-val,viszont ő sokat segített a tanulásban is meg mellettem volt.

2 év elteltével, tavaly nyáron, miután lediplomázott "A" és "B" is, "B" küldött nekem egy screenshotot egy csoportbeszélgetésről, hogy "A" megint rólam ír, igazából arról, hogy insta sztoriba kitettem a cicámról egy cideót és azon nevetett hogy magasabb hangon beszélek hozzá, "B" bartáom megelégelte, hogy 2 év elteltével, úgy hogy "A"val én nem találkoztam már jó ideje még mindig én vagyok a téma és ezért küldte el, ekkor ki is állt mellettem abban a csoportban(Én ebben nem voltam benne, mert az "A" barátom ahogy írtam kiközösített. Ezn nagyon megérintett, hogy még mindig rólam beszél, de annyira nem érdekelt. Viszont "B" barátom elmondta ezt a dolgot, amit az elején említettem, hogy azon nevetgéltek 2 éve, hogy anyum áll a polcon mint egy befőtt. Miután ez megtudtam, ment a törlés "A" barátomnak és nem is beszéltem vele azóta sem, igazából nem is tudja, hogy én ezt megtudtam, azt hiszi azért töröltem le, mert hogy kibeszélt a csoportnak, pedig nem. Engem nem nagyon érdekel mit mondanak rólam, de az elhunyt anyumat ne vegye a szájára. Gondolkoztam akkor, hogy írjam-e meg neki, hogy ezt hogy gondolta, vagy kérjem-e számon, de "B" barátom nem nagyon szerette volna, ezért hogy "B" barátom ne kerüljön bajba nem is írtam "A"nak ezzel kapcsolatban, ha "A" írt volna lehet megkérdeztem volna erről. B-vel azóta is ismerősök, viszont nem beszélnek és kihalt az a csoport is (gondolom csináltak egy újat nélküle). Ezután rá 2hétre "A" letiltott mindenhonnan, igazából máig rosszul esik egy kicsit, hogy még neki áll feljebb, egyetem első évében "A" volt a legjobb barátom, többiek annyira nem barátkoztak vele mert ducibb volt később fogyott 20 kgt, meg a származása miatt (roma), de ez engem nem érdekelt sosem, nagyon jó barátom volt, volt is nálunk párszor, sőt még anyum mondta, hogy hétvégén hozzam haza "A" barát ruháit is, mivel kolis volt és majd kimossa,meg sokszorkaját is küldött neki anya, ezért esik rosszul nagyon, hogy ezen nevettek, és feldühít. Pedig már 1 év eltelt mióta ezt megtudtam tavaly nyáron. Kicsit magamat is okolom amiért anyát tudták bántani, ha nem mondom el, hogy nem lesz temetés egy ideig, akkor nem is találtak volna fogást ezen, viszont megbíztam abban a barátomban és nagyon szerettem is őt régen. Most már óvatosabb vagyok barátok választása terén.

A lényeg, hogy egy veszekedés alkalmával most márciusban "B" vel újra előkerült ez a téma, hogy szerinte ez csak egy vélemény, vicc amit mondtak, ez nem igaz, mert megkérdeztem egy jogászt is és azt mondta ez kegyeletsértés és magánindítványt is indíthattam volna. Neki azért bocsátottam meg ezek után, hogy elmondta ő is nevetett rajta, mert úgy láttam megbánta, és hogy akkoriban nem látott bele a helyzetembe és sajnálja. Így most veszekedéskor olyanokat írt, hogy úristen nevettem egy viccen megyek a pokolba, ezen mi a vicc? Rosszul esik, hogy akkoriban mikor ezt hallotta nem állt ki mellettem, viszont meg is értem, mert akkor egyedül maradt volna az egyetemen, ezért mondta el diploma után.Pár barátom nem érti miért bocsátottam meg "B"-nek, mert ő is benne volt ebben, viszont "B" nagoyn sokat segített nekem egyetemen is, és így utólag végülis kiállt mellettem meg elmondta ezeket.

Ti hogy vélekedtek erről? Meg tudnátok bocsátani? Hogy cselekedtetek volna? Én is kiállhattam volna akkoriban magamért ezzel a barátommal szemben, de élni sem volt kedvem miután anyum, apum és nagyapám is elvesztettem 1 éven belül és senkim nem maradt, meg pár évig depresszióval küzdöttem utána. És még mindig fáj, hogy attól akitől támogatást kellett volna kapnom abban az időben, rámtett még egy traumát. Mindenesetre megerősödtem, tanultam belőle, és örülök, hogy túléltem azokat az éveket.

Köszönöm, hogy végig olvastad.