Mit tehetnék ilyen helyzetben, illetve mennyire számít általánosnak az "állapotom"?

31 éves fiú vagyok, és annyira zárkózott, hogy még soha nem voltam bulizni, és barátnőm sem volt még, távol áll tőlem a szórakozóhelyek világa.

Viszont, rengeteg betegség gyötör. Pszichés és fizikális egyaránt. Például egy, az orvosok szerint összetett kórkép, ami magába foglalja az autizmust, a paranoid skizofréniát és a bipoláris zavart is. Igaz, az autizmus (enyhébb esetekben) leginkább nem számít igazán betegségnek, ahogy olvastam azt néhol.

Testileg pedig kezdődő cukorbetegség, szívritmuszavar, magas vérnyomás, zsírmáj, néha bélgyulladás jellemez. Még sorolhatnám.

Nagyon szeretem a természetet, illetve az ó-, és középkori történelmet, ahogy a metálzenét is.

Régen hobbi szinten madármegfigyeléssel foglalkoztam, de manapság is imádok túrázni és fotózni, habár a testem egyre kevésbé bírja.

Utálom a divatot, és nem értem meg a divatkövetőket. Lásd például a mai fiatalok hajviseletét, vagy a ruházatukat, szinte mindegyik egyforma.

Politikailag jobboldali, patrióta, konzervatív nézetű vagyok a világ jelenlegi állása szerint, de ha tehetem, kerülöm ezt a témát. Igaz, ezúttal kénytelen voltam megemlíteni a minél teljesebb összkép érdekében.

Gyerekkoromban rendszeresen bántottak az osztálytársaim, testileg és lelkileg egyaránt.

Elvonultam sok esetben rovarokat figyelni, keresni. És sírni.

A felnőttekkel jól kijöttem.

Viszont, zárkózottságom egyik mellékhatása az, hogy kialakult bennem egy bizonyos szintű magányosság. Itt jön a képbe a kérdés, hogy milyen módon tudnék barátokat és barátnőt "szerezni", amikor manapság már majdnem az összes foglalt? Már a 18-20 éveseknek is vannak barátjaik és párkapcsolatuk, nem beszélve a huszonévesekről. A 30 felettieket meg sem említem részletesebben.

Úgy érzem, szükségem van valakire, aki meghallgat és együtt örül, beleéli magát az általam kedvelt témakörökbe, illetve elismer.