Mennyire tapasztaljatok, hogy ha megszunik a kozos program az emberek is elmaradoznak?

Könnyebb felszínes kapcsolatokat fenntartani, ha pl munkájuk, hobbijuk kapcsán rendszeresen találkoznak emberek.

Az érdekekről már nem is beszélve.

Ha munkahelyet vált valaki, vagy arrébb költözik 10 km-el, akkor már ritkábban találkoznak, egy idő után pedig egyáltalán nem.

Ezért ritka a valós barátság, ahol évek múltán is keresik egymást, attól függetlenül, milyen távolságra laknak, vagy milyen élethelyzetben vannak.

Össze lehet járni/futni még utána is, de valahogy olyan fura... steril, nagyon más lesz már az egész.

Aztán ha még olyan dologról is volt szó ami magasabb intenzitású, pl közös tépés és hasonlók, akkor főleg teljesen megváltozik az egész. Szinte mint egy különálló, olyan leszel köztük. Hamar szét is esik az egész.

A költözés meg a másik dolog. Utána még összejárhattok "nosztalgiázni", de a vérkeringésből sajnos már kiesett az ember, megváltozik minden. Vagy ha sokat lógtatok és akkor valakinek családja lesz, ott is fókuszváltás, változik az egész. És még sorolhatnám. Sajnos így esnek szét idővel a stabil baráti társaságok is, olyanok is akik mindig együtt lógtak minden nap.

Nem árt ha van közös húzóerő, ami összetartja/-rántja a társaságot, mert különben valóban automatikusan ritkulnak a találkozások.

E mellé egyre inkább jellemzővé válik, hogy nem szánnak az emberek személyesen időt egymásra - max. online -, aztán megy a panaszkodás, hogy magányos vagyok, nincs baráti társaságom.

Azok az igazán jó kapcsolatok, ahol hosszabb idő eltelte után is ugyanott tudják folytatni, ahol abbahagyták. Persze ezek a ritka esetek.

Ma, amikor már minden automatizált, most nem ér rá senki semmire és senkire, csak a mobiljára.