Ellenkező nemű barátoknál mennyire elfogadható hogy amikor talalkoznak, szinte folyamatosan bókolnak egymásnak?

Ez nem barátság. Ha valaki nem tetszik, nem kezdek el neki bókolgatni. Dícsérem az új frizuráját, miután fodrásznál volt, vagy egy új cipőt rajta, de ennyi.

Ha valakik tényleg fent akarnak tartani egy fiú-lány barátságot, akkor tényleg nem szabad, hogy tetszenek egymásnak. Kémiának nullának kell lennie hozzá, csúnyán mondva nem fanyalodnátok egymásra. Viszont ez iszonyatosan ritka, hogy mindkét fél így látja és ehhez tartja magát.

Tényleg olyan elképzelhetetlen, hogy egy fiú-lány barátságban látják egymásban a Nőt és a Férfit, tisztában vannak a másik vonzerejével, előnyös tulajdonságaival, de a helyén tudják ezt kezelni?

Mivelhogy egyik fél sem egy ösztönlény, és nem kell mindenáron szexelni mindenkivel, aki jól néz ki.

Miért olyan ördögtöl való gondolat, hogy mondjuk a fiú igenis szépnek tartja a lányt, de mivel tudja, hogy a lány részéről nem kölcsönös a kémia, ezért elfogadja ezt, és csak simán barátként tekint rá? Ő maga pedig ismerkedik másokkal.

De ugyanezt a kérdést fordított felállásban is fel lehetne tenni.

#5 igen, elképzelhetetlen. Volt olyan fiú barátom, aki tetszett is. Nem kívánom senkinek, hogy milyen, amikor el kell nyomni a vágyat valaki iránt.

Hiába vagyunk tudatosak, hiába gondolkodunk, az emberekben igencsak ott dolgozik az ösztön.

#6 az hogy beleszeretsz meg az hogy tetszik az két nagyon tavoli dolog. Én pl minden ilyen barátságba úgy megyem bele hogy egy hatalmas lelki gátat állítok magamban, hogy nehogy beleszeressek.

Egyszer én is megjártam vele hogy beleszerettem a lány barátomba, de akkor szerencsére viszonozta ő is. Azóta viszont jön a gát ha barátkozás a cél.