Engedjem el ezt a barátságot?

Mindketten lányok vagyunk és már 10 éve barátnők- legjobb barátnők vagyunk. Gimis éveinkben lettünk jóban. A helyzet az, hogy lényegében elég messze élünk egymástól, persze azért néha találkoztunk is, de ez nem túl gyakran fordult elő, az egyetem miatt pedig méginkább messzebb költöztünk egymástól. Emiatt évek óta nem találkoztunk ( de valójában nem ezen múlik szerintem; mivel sem fordult elő túl sokszor).

A probléma az, hogy nekem jelenleg eléggé lemorzsolódtak a barátnőim és mondhatni csak ő maradt nekem. Egyébként majdnem minden nap beszélünk chaten. Tehát részei vagyunk ilyen téren egymás életének, de nekem egyre inkább kezd felszínessé válni a dolog. Mindig is olyan volt, hogyha lett párkapcsolata engem hanyagolt és ez most sincs másképp. Ha nincs senkije állandóan írogat; amint beköltözik valamelyik barátjához már kevesebb a kontakt. Jó ezt valamilyen szinten meg is lehet érteni, de azért rosszul esik. Az utóbbi időben többször feltűnt már, hogy egyáltalán nem érdekli mi van velem, bármit mesélek magamról nem is reagál kb. Nem tud az örömömben osztozni. Én pedig szerintem mindig nagyon támogató voltam vele szemben. Elképesztően féltékeny is az életemre, hogy jobban élek mint ő. Sosem vágtam fel semmivel, de mindig rossz néven vette ha én vásároltam valami drágát/ elértem valami komolyat amit ő valószínűleg sosem fog tudni. Anyagi helyzetéből kiindulva sem, meg a szorgalma is kevés hozzá. Az utóbbi időben ráadásul pénzszerzés gyanánt “eladta a lelkét az ördögnek” fogalmazzunk így.. egyáltalán nem erkölcsös és tisztességes módon jut elképesztő összegekhez. Ebből kifolyólag elkezdett ezzel nagyzolni, hogy ilyen- olyan drága dolgokat vesz… őszintén szólva én lennék a legboldogabb ha ő is tudna ilyenekre költeni mint én és akkor is ha ezt sok munka árán elérte volna el ő is, de így nekem annyira visszás ez az egész. Ő nem örül az én sikereimnek, amit kizárólag tisztességes módon érek el. Akkor ő hogy várja el hogy asszisztáljak ahhoz ami nem tisztességes forrás. Nem, nem tudok örülni neki, mert szerintem ilyen pénzből meggazdagodni inkább szégyen mint mutogatni való dolog.

Maga a tevékenység amit folytat nem érdekel, ő döntése, de ez a megváltozott viselkedése nagyon zavar. Ez a felvágós, jajj de sok pénzem lett hirtelen dolog, nem beszélve arról, hogy egyáltalán nem érdekli mi van velem. Irogatunk, de mar nincs is kedvem, így hogy nem érdekli amiket én mondok neki; meg azt hiszi ő lett most a világ közepe. A probléma az, hogy rajta kívül nincs senki barátnőm, félek elveszíteni; de valójában mar taszít az egész személyisége.. egyre inkább nem tudok vele azonosulni semmilyen téren és mintha tényleg csak elbeszélnénk egymás mellett. Az évek során mindig előjött ez a probléma, hogy nem mindig érdekelte az ami velem történik nem tudott örülni semminek kábé ami velem történt vagy amit vettem magamnak elképesztő munka árán. De most a pontot az i- re ez a viselkedése tette fel; hogy lett jó sok pénze…

Nagyon régóta őrlődök már ezen.. nem tudom, hogyan kellene lezárni, nehéz, mert régi barátság… de már annyira nem olyan mint volt. Mit tennétek?