Túl rámenős vagyok? Engedjem el ezt a barátságot? Mi van akkor ha egy barát csak úgy felszívódik?

Röviden megprobalom leírni a sztorit.. Én huszonéves nő vagyok, van egy baratnőm aki talán mára inkább csak ismerős. Mindketten anyukak vagyunk, a hozzánk közeli játszótéren talalkoztunk 4 éve. Kevés az olyan ember akikkel teljesen egy hullámhosszon vagyok, de vele nagyon jókat beszelgettunk, csomó közös témánk volt, ugye egyidősek vagyunk ugyanolyan korú gyerekekkel..jóidőben rengeteget voltunk kint azon a játszón, ha nem akkor meg messengeren üzentünk egymásnak, ha mást nem akkor röviden hogy kivel mi újság. Aztán úgy alakult hogy pont egyszerre lettünk terhesek, nagy buli volt úgy végigvinni a terhességet hogy egymást támogattuk stb, sőt véletlenül (mivel mindkettőnk dokija ugyanabban a kórházban dolgozott és én előbb szültem, ő meg túlhordta) ugyanakkor szültünk ugyanabban a kórházban, egymás melletti szobába kerültünk! Érdekes egybeesés. Utana is még egy evig tartottuk a kapcsolatot, meg sokszor találkoztunk. Aztán mi elköltöztünk másik kerületbe, bár nem bődületes távolságra, tőlük olyan 30-40 percre. Onnantól kezdtek megritkulni a beszélgetések.. Eleinte keresett ő is, hívott, üzent párszor. Én többször, olyan harom alkalommal hívtam el az új lakásunkba, megmondtam neki ha erte jár nyugodtan csöngessen fel es latogasson el hozzank. Vagy finoman kerdezgettem jarnak-e még ki arra a bizonyos jatszoterre, igaz tölük az csak öt percre van, nekünk busszal meg fél órara de csinaljunk egy közös beszelgetös anyukas napot, odabuszoznank ha szol mikor mennek. Már nem is emlekszem mit írt de nem jott ossze a tali, talan valami olyasmit hogy "rendben mindenkepp talizzunk" de ennyi, semmi lépés. Öszegezve 2019 nyár óta, másfel éve nem láttam. Az utóbbi fél evben abszolut nem keresett, nem valaszolt az uzeneteimre, pedig lattam hogy olvasta. Telefont nem vette fel. Tegnap irtam neki egy üzenetet hogy ne haragudjon, nem akarok ramenös lenni, de fél eve semmi hír rola, legalabb annyit irjon jol van, mar az egyik közös ismerősünk is rajtam kereste, hiszen nem látta egyaltalan mostanában es el van tünve. Na erre vegre irt, hogy jol vannak, csak nem hasznalja a messengerjét de minden oke. Van pár maganeleti gondja, csaladi feszkok, amik miatt nem erzi magat teljesen 100%osnak. Irogattunk egymasnak fel orat aztán a legutolso irasomra mar megint nem irt.. Megszakadt a beszelgetes ujra.

Tényleg nem akarok rámenős lenni, nem szokasom. Az utobbi fel evben irtam neki juliusban, szeptemberben, oktoberben, es most januarban, mondom egy utolso utani eselyt meg adok.. Nem adtam ra okot hogy ennyire ignoraljon meg igazabol kicsit rosszul erintett hogy csak igy nem valaszol es eltünik azok utan hogy ugy tunt baratok vagyunk .. De most úgy dontottem nem irok neki többet.. Hacsaknem ö keres engem. Csak kicsit szomoru vagyok emiatt de lehet hogy el kell engednem ezt a dolgot. Vagy fogadjam el azt hogy amig vannak gondjai nem is fog keresni? Ugymond "mentseg" ez arra hogy sosem keres? Mikor meg élöben beszélgettünk akkor is voltak kisebb csaladi gondjai de en mindig probaltam tamogatni szóban es tanacsokkal ellatni.

Ti mit gondoltok a törtenetrol? Megesett mar veletek olyan hogy felszívodott egy baratotok ok nelkul?