Engedjem el ezt a barátságot?

Sziasztok!

Van egy barátnőm, nevezzük mondjuk Zitának a történetben.

Zitával egyetem elején ismerkedtünk meg, közös csoportba jártunk. Nagyon hasonló az érdeklődési körünk, sokat jártunk együtt programokra, szinte minden hétvégén. De inkább programokra mentünk, arról beszéltünk, lelkizni úgy sosem... ő ezt annyira nem igényelte, akkoriban talán én sem. De ezen kívül elég szoros kapcsolatban voltunk.

Aztán Zita férjhez ment, akkor kezdtek ritkulni a találkozások, mert a férje inkább otthon ülő típus, és Zitától is ezt várja el, ő meg ebben meg akart neki felelni (pedig nem otthonülős fajta). Egyébként nincs gondolm a férjével, mindenki más személyiség. Azt nem tudom, ő hogyan vélekedik rólam, nem tűnt soha, hogy gondja lenne velem.

Aztán Zitáék elköltöztek egy másik országba, amit nekem a költözés előtt pár nappal mondott el, már eleve ez fura volt, hogy miért titkolta előlem?

Ekkor hónapokra szinte teljesen meg is szűnt a kapcsolatunk, amikor ezt végül elsírtam neki, hogy hiányzik, elmondta, hogy nagyon stresszes új életet kezdeni és sajnálja. Elhittem, sajnáltam is érte, mert úgy tűnt, nem szeret ott lenni, nem találja a helyét. Ideig óráig néha beszéltünk, de egyre lassabban és ritkábban válaszolt az üzeneteimre, ő maga meg sosem keresett engem.

Párszor kiborultam és elsírtam neki, hogy én nem ilyen barátságot szeretnék, hiányzik nekem, beszéljünk többet. Akkor tényleg megijed, hogy elveszíthet, ideig megy megint a teperés részéről, de utána mindig az a vége, hogy ez elhal és vége a kommunikációnak. Minden egyes alkalommal azt mutatja, őszintén bánja, ne legyen vége, mentsük meg a barátságot, de mégsem ezt mutatják a tettei.

Nem mondta el, hogy elköltöztek, hogy terhes... miért? Nagyon fájnak ezek mind nekem, a terhességét előbb mondta a munkatársának el, mint nekem, aki állítólag a barátja vagyok és akivel a kapcsolata állítólag "értékes" neki.

Idegesít az is, hogyha láthatóan nem akarja megmenteni a barátságot, miért hazudozik, hogy igen? Miért nem tudja nyíltan vállalni, hogy eltávolodtunk, új barátai vannak helyben, és hagyjuk annyiban? Ennyire gyáva? Még felmerült bennem, hogy talán ő sem tudja, mit akar... vagy ne mentegessem, ennek a barátságnak annyi?