Más is érezte már így?

Ideje lenne már sok embernek felfogni,hogy az írogatás önmagában nem ér semmit. Ha nincs mögötte valami kapcsolatféle,akármilyen is, akkor üres az egész.

Egy személyes beszélgetésnél nincs jobb, még egy spontán,akár idegennel való beszélgetés is lehet jó és tartalmas.

Egyébként ilyet nem kell írni senkinek,hogy biztos zavarod,mert ez sértődöttségnek tűnik a másik szemszögéből.

Gondold át ezeket !

Az embereket egy dolog köti össze igazán: az együtt cselekvés. A 21. századi technológia segítségével történő, sokszor valódi tartalom nélküli üzengetés nem tudja ezt a feltételt kiváltani. Van akinek elegendő ennyi is egy emberi kapcsolat illúziójához, de van akit kimondottan idegesít ez a látszat-kommunikáció.

A barátságokat a közös érdeklődési kör, hobbi, közös sporttevékenység, közös munka, közös sors hozza létre.

Nem lehet alapelvárás senkitől, hogy ne legyenek más dolgai. Ha igen, ha fáj, hogy van akinek más dolgok, emberek is vannak az életében, az egy kezdődő kontrolmania.

Nem rossz ember az, aki mással is foglalkozik és attól, hogy ő nem reagál valakinek azonnal, még nem gondol rossznak senkit sem.

Én ma reggel misén voltam, utána kirándulni mentem, nemrég értem haza. Láttam, hogy eközben írt egy barátnőm. Nem zavart azzal, hogy írt, de nem tudtam neki reagálni, mert amit írt nem egy egyszavas választ igényelt, én meg nem az utcán maszkálva akartam nyomkodni a mobilt, szóval most válaszoltam az üzenetére.

Kedden fogok írni egy tanáromnak, hogy halasszunk el egy konzultációt, mert nem fogok ráérni felkészülni, ugyanúgy nem fogom azt várni, hogy dobjon el mindent és reagáljon majd az emailemre. Van egymillió másik tanítványa, gyerekei, családja, lehet amikor írok neki épp órát tart, vagy a gyerekével van, vagy kávézik a barátnőjével vagy a fogorvos matat a szájában, én pedig nem gondolhatom azt rossz dolognak, hogy neki rajtam kívül is van élete.

Ha valaki sokat írja azt, hogy "nem akarlak zavarni/biztosan zavarok", azzal tényleg olyan érzetet kelthet egy idő után, mintha sértődött lenne, vagy akár gunyorosan is lehetne értelmezni azt.

A másik pedig, hogy nem várhatjuk el, hogy a netes beszélgetőpartnerünk mindent eldobjon, és azonnal, vagy nagyon hamar visszaírjon nekünk. Van saját élete, vannak prioritásai. És azokat az embereket fogja az elsők közé helyezni, akikkel az offline világban van, ha nem is mindennapos, de legalább kellően mély kapcsolata.