Ha valakivel komolyabban baràtkoztatok mennyire viselt meg ha megszakadt a baratsàg? Utàna egy màsik baràtsàg tudta pótolni a hiànyt?

Engem régen eléggé megviselt, és nem állt tőlem távol az sem, hogy utána rendesen magamat hibáztattam, amiért megszakadt a barátság, vagy, hogy ghosting lett a vége. Kifejezetten kudarcként éltem meg.

Egy másik személy, egy másik barátság pedig nem tud pótolni egy megint csak másikat. Mert nincs két egyforma ember, mindegyik barátságnak más a dinamikája, és nem lehet valakit "csak úgy" pótolni.

Most már, egy jó ideje, eljutottam arra a pontra, hogyha ilyen történik, nem magamat hibáztatom, okolom érte, és már nem is bánt, zavar annyira, mint rég. Elfogadtam azt, hogy nem mindenki van mellettünk sokáig, ilyen-olyan okból, ahogy azt is, hogy igaz barátot manapság hihetetlenül nehéz találni.