Hiszel a barátságban?

Én igen, mert szerencsére volt és van is barátom illetve legjobb barátom.

25F

Az emberek szociális igényeik szerint sokfélék, de tapasztalataim szerint alapvetően 3 fő típus (és ezek átmenetei) ismerhető fel leggyakrabban:

1. Vannak akik egyáltalán nem igényelnek másokat, jól elvannak egyedül is, tudnak egyedül elmélyülten alkotni, olvasni, de ha úgy adódik hatékonyan együtt tudnak működni másokkal, jól tudják érezni magukat akkor is ha mások is jelen vannak. Ez a legegészségesebb típus, különösen COVID-típusú lezárásokkor nagyon előnyös.

2.Vannak akik 1 szoros kapcsolatot igényelnek szinte folyamatosan, ezek szoros és jó házasságban tudnak élni, de a gyerek már megronthatja a dolgokat. Ha nincs partnerük, akkor igényelnek egy "legjobb barátot" akivel aztán sülve-főve... Gyerekkorukban a dolog azon múlik, hogy mennyire szoros a szüleikkel való kapcsolatuk.

3. Vannak erősen szociális emberek is akiknek sok barátjuk van, szeretik a társaságot, összejárnak másokkal, de jellemzően felszínesek az érzelmi kapcsolataik, gyakran nárcisztikusak (igénylik a közönséget, szeretnek a középpontban lenni), vagy éppen ellenkezőleg inkább feloldódnak a társaságban, hogy nem kelljen önmagukat nagyon megmutatni senkinek sem egy intimebb szituációban. Ezek között sok a látszólag jól funkcionáló, de lelkileg beteg ember.

Nem igazán...

Legjobb gimis barátaimmal, olyan mód ért véget az addig még szorosnak hitt barátság, amire nagyon nem számítottam.

Egyikükkel megbeszéltünk egy találkozót, miután 2 éve nem láttuk egymást, amire úgy nem jött el, hogy még csak nem is szólt. Hívtam, írtam neki, semmi. 40 perc után írtam egy utolsót, hogy ne haragudjon, én eddig tudtam várni. Arra 10 percen belül jött válasz - de még ott sem kért elnézést. Cserébe pár perc múlva megosztotta egy másik csaj történetét, amiben vígan iszogattak pár utcára a találkozóhelytől.

A másik csaj pedig úgy mondta le az utolsó 4-5 találkozót, amiből volt, hogy ő kezdeményezett párat, hogy vagy előző este (és délelőtt találkoztunk volna) szólt erről, vagy mikor már indulásra készen álltam az előszobánkban.

Pedig mindkettejükkel szinte elválaszthatatlanok voltunk, főleg a másodikként említett lánnyal. Vele annyira természetes és gördülékeny dinamikánk is volt, már szinte családtagként is tekintettek rá a szüleim is. És így értek véget ezek a barátságok...

Az általános iskolás legjobb barátom miatt hiszek még valamelyest a barátságban.