A haverom miért nem tud örülni a sikereimnek?

Mindketten állást kerestünk, (pályakezdők vagyunk)addig majd minden nap irogatott. Voltak furcsa dolgok náluk mondjuk, amikor átmentem és beszélgettünk egyszer anyukája meg hallgatta a beszélgetésünket. Én meséltem, hogy nem vettek fel XY helyre, meg amúgy is tök gázos volt az egész interjú, erre haverom anyja: Jaj, a Bercinek(haverom) kéne jelentkezni oda!

Én: (?) Hát eléggé unszimpatikusak voltak nekem az interjún, én annyira nem ajánlom a helyet.

Haverom anyja: Hát a Berci más típus, mint te.

Én: ??? Csak pislogtam. Ok, most az anyja hozzám méregetni akarja a fiát vagy nem értem? Konkrétan leoltott ezzel burkoltan. Annyira nem esett jól ez a beszólás, de elengedtem. Utána többször volt olyan, hogy jelentkeztem helyekre és ahova nem vettek fel, egyből nyomta neki az anyja, hogy menjen oda jelentkezzen… amit nem értettem. Valami versenyben vagyunk vagy mi…? Elmeséltem nekik mennyi a bérigényem (ők kérdezték, nem magamtól), válasz: Jaj hát ez irreálisan magas, nem fogsz annyit kapni!

Amikor már az egyik helyen a harmadik körön is túl voltam, mondom havernak, hát szerintem ez most meglesz. Ő: Honnan tudod és mi van, ha nem? (Ez se esett túl jól amúgy)

Ehhez képest felvettek, megkaptam az “irreális” bérigényem is. Ő még mindig állást keres. Amióta ez volt és meséltem neki, hogy felvettek, gratulált, de utána feltűnően eltűnt. De az egész dili az anyjával is baromi fura nekem… fogalmam sincs hogyan álljak ehhez az egészhez, soha nem vágtam fel semmivel, sose volt versengés köztünk és nekem olyan, mintha az anyja végig azon szurkolt volna, hogy nekem ne jöjjön össze… de fogalmam sincs hogy miért? Évekig amúgy tök jóban voltunk, de ezek után fogalmam sincs mit gondoljak róla és hogyan kezeljem a helyzetet…