Hogy nyissak új emberek felé, ha előbb utóbb az összes eltűnik az életemből?

Volt anno egy lány akinek udvaroltam, ő mondta hogy nem szeret nyitni az emberek felé, mert jól érzi magát a társaságukban, aztán előbb utóbb elmennek, és az neki fáj. (aztán amúgy pont ő ment el, mindegy)

Megismertem egy kedves lányt decemberben egy távoli ismerősön keresztül. Beszélgettünk sokat, de mivel nagy köztünk a távolság, a korkülönbség, meg a világlátásunk is két teljesen más irány, így elég hamar eldőlt mindkettőnk részéről hogy csak barátok vagyunk, viszont tök jókat beszélgettünk, körülbelül mindenről, és eddig nem volt nap hogy ne beszéltünk volna. Jófej, kicsit szeleburdi néha, de bírtam a társaságát. Néhány napja pont beszélgettünk valamiről, amiről én kifejtettem a véleményemet, meg hogy miért gondolom úgy. Előtte egy hangüzenetben ezt már megemlítettem neki, de azt akkor nem tudta meghallgatni, aztán valószínűleg elfejetette, mert ezt is emlitettem benne de nem reagált rá. Szóval körbeírtam a véleményem, amire ő egy "ehe"-vel reagált. Éreztem hogy gáz van, tereltem a témát, viszont azóta átment egyszavasokba. Ha ráírok, válaszol valamit, de ilyen igen-nem jellegű válaszoknál több nem jön tőle mostanában. 2 napja írtam neki utoljára, azóta ő nem keresett.

És én ezt unom. Valamiben nem értünk egyet, és egy 3 hónapos barátságot képes kukázni emiatt. Világéletemben egy magamnak való bunkó antiszoc voltam, viszont tavaly eldöntöttem hogy ez nem jó és változtatok rajta.. És baszki nem sikerül. Megismertem pár embert, egy lánynak udvaroltam is, de megint ott tartok, hogy azzal a két emberrel beszélgetek aktívan akikkel 10 éve barátok vagyunk.

Tudom hogy bennem van a hiba, mit csináljak? Maradjak meg magamnak valónak, mint eddig? Barátnőt már direkt nem is keresek mert totál alkalmatlan vagyok rá, ezért próbálok barátkozni, de nem megy. Unalmas egyedül. :( 26f