Szerintetek a legjobb barátom valóban kihasznál, vagy én képzelem be, és én vagyok túl indulatos?

Van egy 18 éves barátom. Én 19 éves vagyok. Interneten ismerkedtünk, egész pontosan itt a gyk-n, ennek azért lesz fontos szerepe, mert több kérdés volt itt, amire azt mondta, hogy én írtam ki.

Remélem ezt nem fogja olvasni, de igazából nem érdekel, hiszen tanácsra lenne szükségem.

A barátot kérem ne szidjátok, objektíven írjátok le a helyzetet, ha lehetséges.

Sajnos nekem van mentális betegségem, gyerekkorom miatt, valamint indulatos vagyok. Nagyon tudok szeretni, és ragaszkodni emberhez, kötődési stílusom asszem szorongónak mondható, mindezek mellett PTSD-m van, ami miatt depresszióm is van. Barát ezeket mind tudja, azt is, hogy magányos vagyok, és rajta kívül nincs senkim. Amúgy nem telepedtem rá meg semmi.

Az volt hogy mikor tavaly megismerkedtünk nem volt senkije, így csak velem beszélt (állítólag), így nagyon jól kijöttünk egymással addig, amíg én a PTSD -m miatt sajnos fennakadtam egy bagatell módon, de megbeszéltük. Volt egy rossz szokásom neten, amelyet kifogásolt, nem ártottam neki, 2 napon keresztül az volt a téma, hogy én emiatt mekkora egy bűnöző vagyok (el se követtem azt amivel vádolt), mivel nem voltak barátaim szerettem őt, könyörögtem hogy beszéljük, azt azért megjegyzem hogy karácsony előtt volt, és karácsonyt sajnos egyedül töltöttem és tudta, és venni akartam neki ajándékot és ennek fényében tette ezt. 2 hónapig ignorált, nem válaszolt semmire.

Vasárnap felkeresett végre, hétfőn találkoztunk. Hétfőn vettem neki kaját ezt azért mondom, mert én önzetlen vagyok vele és bármikor megtenném. Vasárnap rengeteget panaszkodott mennyire rossz neki az élet , én támogatásomról bíztattam, erre ő is azt mondja hogy mellettem áll, és úgy hogy 2 hónapig fel se keresett, eközben öngyilkossági krízisem volt stb.

Találkozásra azt mondta 2024-ben legjobb napja volt oda vittem ahova szeret menni, természetet, kedvében akartam járni. 15:20-tól 18:30ig tartott kb az összejövetel, azért mert 20:00ig maradhat kinn szülei miatt. Azt megjegyzem itt most rögtön, hogy az összes találkozásunk alatt rengeteget telefonál random emberekkel, ami nem is baj, ennek később lesz jelentősége.

Tegnapi nap folyamán történt egy tragédia az életemben, egy elég durva tragédia, amiről neki csak picit kezdtem el mesélni. 15:00kor írtam nem erzem magam jól, erre megkérdezte mi a baj, nem válaszolt semmit ezután, teljesen ignorált, én meg teljesen bajban vagyok, jelenleg is emiatt. Erre 21:00kor látom sztorizgatott egész délután, barátaival csavargott 20:00 után, úgy hogy elvileg ki se mehet, és azt mondta barátai nincsenek.

Megkérdeztem ez mi, nem válaszolt, felhívtam, majd összevesztünk, behazudta hogy nem jó messenger azért írt, közben volt olyan sztorija, hogy újra jó arcok írjátok 😅 ezen felnevettem. De fájt is nagyon.

Nem tudom hogyan tovább. Ő azt mondta hogy nagyon jó barátnak tart de rosszul esett az, hogy neki estem. Durvát nem írtam, csak indulattal elmondtam amit láttam. Neki az volt sértő, hogy legonoszoztam, lehazugoztam, meg len**ciztam. Szerintetek mi legyen, kinek van úgymond igaza?

Én örülnék ha barátok lennénk, de teljesen nem látom át..