Miért nem akarnak velem az emberek barátkozni? Én egy kedves, humoros, empatikus ember vagyok.
De hát az ellenkezőjét csinálod annak amit mondasz. Miért szórakozol mások jóindulatával?
Ha ennyire szereted magad akkor miért van szükséged mások társaságára? Neked nem szeretetre van szükséged, hanem figyelemre. Mindegy milyen áron csak felhívd magadra az emberek figyelmét, jól felbosszantsd őket aztán meg büszke vagy magadra mert téged ez elégít ki. Az emberek bosszantása. Biztos erre is tudsz majd reflektálni valami frappánsat de tudod egy idő után senki sem lesz kíváncsi rád, az emberek azért nem szeretnek, mert egy idő után mindenki megunja a cirkuszt és akkor már nem tűnik viccesnek a bohóc hanem szánalmasnak.
Válts irányt, vagy így maradsz!!;!;!;
51# Jó, akkor váltsunk komolyra. Valójában én nagyon vágyom, szomjazom a szeretetre, mondhatni egy szeretetkokdus vagyok.. Csak nem akarom kimutatni, mert félek, hogy gyengének tűnnék. Én nagyon szerettem volna barátokat, nem sikerült sajnos, ha tudom ezt, akkor teljesen másképp szerveztem volna a dolgaimat.
Ez nem szándékos bosszantás akar lenne, amit művelek, csak próbálom kicsit magamat is ironizálni, hogy oldjam a feszkót. Aki ismer, az tudja, hogy senkinek sem ártanék. Én valójában nagyon vágyom a szeretetre és nagyon vágyom az elfogadásra és vérzik a szívem, hogyha ezt nem kapom meg. Rettegek az elutasítástól, mintha azt mondanák nekem: "nem vagy elég jó".
Olyanokkal is barátkozni akartam, akik velem nem. Pedig olyan közel voltam ahhoz annó, hogy barátaim legyenek.. Úgy tűnt, hogy minden jó úton halad. De az ember nem hibázhat sose, mert az emberek azt nem nézik el neki és elfordulnak tőle. Nem akartam egyedül maradni.
51# Még nagyon régen volt, hogy akkor sem akartam barátkozni, amikor az emberek nyitottak felém. Most meg hiába nyitnék, akkor se barátkoznának velem az emberek. Az emberek a hibáid és nem az érdemeid alapján ítélnek meg. Még ha jó ember is lennék-senkit nem érdekel. Rossz úgy kelni-feküdni, hogy senkit sem érdeklek. Ez az önirónia pusztán egy álca, egy önvédelmi mechanizmus, ha ez nem lenne, akkor egy végtelen panaszláda lennék, amivel ugye szintén elüldöznék mindenkit magam mellől és akkor meg az lenne a baj velem.
Azért humorizálok néha, mert azt remélem, hogy értékelik az emberek. Másrészt, ha nem lenne öniróniám, szerintem már rég megőrültem volna, vagy még rosszabb. Ha túl komolyan veszem magam, akkor azt mondanák: ember, miért veszed magad annyira komolyan? Akkor ez lenne a probléma. Egykor nagyon közel voltam ahhoz, hogy barátokat szerezzek és nagyon nehéz azzal szembesülnöm, hogy minden romba dőlt.. Ha nem rontom el, akkor teljesen másképp alakult volna minden. Ez, hogy nem vagyok szerethető, hogy elmartam mindenkit magam mellől csontig ható fájdalmat okoz számomra..
Végkonklúzióként összefoglalhatom, hogy bár igényelném a szeretetet, de nem fogok könyörögni senki szeretetéért sem. Vagy úgy fogad el engem valaki olyannak, amilyen vagyok és úgy szeret, amilyen vagyok, vagy tényleg jobb is, hogy félreállt az utamból. Nem fogok kaparni senki után, az nagyon megalázó és nem emberhez méltó dolog. Ki tudja, talán jobb is, hogy egyedül vagyok, legalább így eltűntek az életemből a hazug emberek.. Nem kellenek a kamu emberek, akik után én futok, ők meg le se szarnak. Egyik nem kérdezte meg tőlem, hogy élek-e még, ennyit erről... Maximum jóindulattal is csak útonállók voltak az életemben, nagyon úgy néz ki. Hiába akartam eleinte többet belelátni. Az örökös megfelelési kényszer nem vezetett sehova.
Ők meg nyugodtan éljék a kamu kis életüket, a kamu barátságaikkal, hazudozzanak össze-vissza, szívük dolga, ha van gusztusuk ehhez.. Sokkal inkább az egyedüllét, mint az ezredik visszautasítás.. Aki olyat megtesz velem, hogy szándékosan lemond többször találkozókat és utána bocsánatot sem kér tőlem, az nem hogy nem tisztel, de emberszámba sem vesz engem, hovatovább emberi mivoltomat kérdőjelezi meg.. Nekem ilyen emberekre nincs és soha nem is lesz szükségem. Aki annyit nem képes írni, élsz-e még, aki nem képes, vagy hajlandó reagálni arra, ha írok neki üzenetet, olyanokra tényleg semmi, de semmi szükségem nincs... Nem fogok koldulni a szeretetért, mint holmi hajléktalan.. Majd valaki egyszer meglátja bennem az embert is és azért fog szeretni, aki vagyok.
" Az örökös megfelelési kényszer nem vezetett sehova."
Ezt sajnos nagyon jól látod. Illetve van az a ritka kapcsolati dinamika ahol igen, mert a másik fél pontosan erre vágyik. Csak ott te örökös alárendelt leszel, és hát bármikor le is cserélhet ha talál olyat aki jobban kielégíti a vágyait.
"Aki olyat megtesz velem, hogy szándékosan lemond többször találkozókat és utána bocsánatot sem kér tőlem, az nem hogy nem tisztel, de emberszámba sem vesz engem, hovatovább emberi mivoltomat kérdőjelezi meg.."
Szerintem ezt egy kicsit túlreagálod. A legtöbb ember gyarló, önző, idióta. A saját érdekeit nézi. Szóval ilyen téren nem érdemes többet belelátni, és hát eszerint érdemes viselkedni szintén. Vagy jobban megválogatni őket, mert azért nem mindenki ilyen.
"Aki annyit nem képes írni, élsz-e még, aki nem képes, vagy hajlandó reagálni arra, ha írok neki üzenetet, olyanokra tényleg semmi, de semmi szükségem nincs.."
Gondolom nem érdekled annyira. Szintén jóból, de érdemes csak azokhoz kötődni ahol megvan a kölcsönösség, és akivel hasonlóak vagytok. Ott nem kell erőltetni semmit, jön magától hogy rád és a társaságodra kíváncsi, és keres is pontosan ezért.
Szerintem ennyi lenne a nagy titok.
Én megértelek. Azt mondják aki nem keres annak nem hiányzol, és nagyon rossz az egyoldalú viszony amikor mindig csak az egyik keresi a másikat. Az ilyeneket én is leépítettem, jön helyette más és más. Csak légy nyitott a kapcsolatokra és őszinte több nem kell. Ahogy az előző is írta jön magától az akivel majd egy hullámhosszon lesztek, akivel meg nem megy azt nem kell erőltetni.
Én is pont most építek le magamban egy olyan többéves barátságot amelyben a másik csak a saját maga kényelmére alakítja a dolgokat, nekem ez így már nem fekszik, nem fogom ennek alárendelni magam, kezdem ghosingolni azután majd lecseng magától. Két külön úton járunk. Az emberek nagy része csak egy rövid időre része az életünknek, amíg meg nem tanuljuk általa amit tudnunk kell, ne bánj semmit ami a múltban alakult. Inkább fókuszálj a jelenedre, legyenek céljaid, terveid és tegyél is cselekedj érte. A túl sok agyalás megbénítja a tetteket, mert Murphy törvénye szerint ne rágódj azon, hogy mit gondolnak felőled mások, leköti őket azon való rágódásuk, hogy te mit tartasz felőlük.
Hát ne ràgódjunk feleslegesen.
Két igaz barátod lenne, ha beengednéd őket az életedbe. De itt a baj, hogy nem tudod vagy nem akarod.
Nekem írhatsz privátban!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!