Hogyan gyűrjem le a tényt, hogy mindig második leszek?

Van egy legjobb barátom (lány). Szép, kedves, vicces, mindenki szereti. Én ennek a szöges ellentéte vagyok, nem is értem, miért barátkozik velem.

Mindenki a legjobb barátnőm felé húz közülem és közüle, de olyan nyíltan, hogy az már fáj.

Folyton nyomott hangulatom van, az önbecsülésem egy negatív, es a legjobb az az, hogy ez a legjobb barátnőm nagyon jó velem. Kedves, megértő, ezért okom sincs haragudni rá, hogy minden barátom átpártolt rá. Nem szándéka barátokat "lopkodni", csak egyszerűen a természete ilyen, hogy nem lehet nem imádni.

Mit csináljak?