Titek is elkap a síró görcs amikor régi képeket nézegettek?

Nem, nincs miért...

Igen, xar de ez van.

Ha mindig csak hátra nézel az életben, nem is lesz jobb.

Nem

Nem. Persze van aki hiányzik, nagyon is... De hogy a sírógörcs elkapjon azért mert már nem állunk egymáshoz közel, azt túlzásnak érzem.

Abszolút nem jellemző.

Most miért pontoztatok le engem nullára?? Velem szakították már meg a kapcsolatot, nem is tekintem őket barátaimnak. Ez lenne a barátság? Ki hisz még a Disney-mesékben? Fel kéne ébredni végre és a realitásban élni. A valóság lehet szürke, de legalább most már tisztán látok. Kinőttem a mesékből.

Nekem is eléggé keserédes pillanat visszanézni az emlékeimet. Azok közül nagyrészt már otthagytak, eltávolodtunk, szó nélkül leléptek.. De azért néha esténként nosztalgiázom.

Nem, én örülök, hogy vannak jó emlékeim. Most kezdek megint visszaszokni a fotózgatásra, az elmúlt pár évben ritkán csináltam, pl a tavalyi nyaralásunkról barátnőkkel is csak azért vannak képeim, mert az egyik lány sokat csinált, én meg max kettőt. De ő az egyetlen ilyen fotózgatós, ha ő nincs ott valahol, akkor nincs kép. Szóval inkább az új emlékek gyártása érdekel, nem sírok a régiek miatt, pedig nekem is van pár arc, akik már nincsenek. (Ex és a baráti köre, akikkel szintén nagyon jóban voltunk, de hát az ő barátai voltak sajnos elsősorban.)