Normális helyzetben hogyan van kezelve olyan, hogy a szülőt nem érdeklik azok a tevékenységek amik a felnőtt "gyereket" igen?

Nem értem. Én 33 évesen szeretek olvasni. Apa már nem, inkább filmet néz. Mit kell ezen hogyan kezelni? Nem vagyunk egyformák, ennyi.

Nálunk úgy van, hogy vagy nem beszélek róla édesanyámnak vagy beszélek, csak nem nagy részletességgel. Ő amúgy így is meghallgat, nálunk nincs ebből probléma.

Nálunk tök ellentétes az érdeklődési körünk anyámmal. Őt kb. a főzés érdekli csak, engem az pont nem de érdekel rengeteg más, ami viszont anyámat nem. Kiskoromtól ez van, eleinte még mutattam neki ami érdekelt de miután minden alkalommal érdektelenül odalökött egy ahát vagy csak intett, hogy húzzak el, feladtam. Kb. sulis koromtól csak az eredményeimről tud (jegyek, érettségi, diploma, munka, versenyek, kitüntetések, szóval amivel lehet dicsekedni). Ha beszélünk, nem részletezem a dolgokat, ha pl. megkérdezi mit csináltam ma, mondom, hogy olvastam vagy voltam edzeni de ennyi, úgysem izgatja és amúgy is bele fog vágni valami tök érdektelen témával hogy pl. a 3. szomszédja, akiről gőzöm sincs, kicsoda, épp füvet nyír vagy valami. Őszintén szólva eléggé olyanok ezekkel a beszélgetések, mint 2 felszínes ismerős között, akik udvariasságból váltanak pár szót. Anyám beszél arról, hogy mit főzött épp, elmondja, hogy szerinte nekem is azt kéne főznöm, megkérdezi, mikor akarok legközelebb főzni és mit, amiről aztán elmondja, hogy szerinte meg azt így meg úgy kéne főzni. Én közben általában csinálok valami értelmeset, pl. teregetek vagy mosogatok és aházok a megfelelő helyeken. Anyám elégedett, mert megvolt a szerinte kötelező telefonálás a gyerekkel, hiszen az összes barátnője telefonál a gyerekkel, én meg ezzel letudom és nincs sértődés, hogy nem beszélgetek vele.

Nem is értik mit csinálok, akkor hogy beszéljünk róla?