Aki depressziós esetleg szorongó azt az emberek egyszerűen legyengézik?

Az biztos, hogy manapság is nagyon le vannak nézve, még azok által is, akik depressziósak vagy voltak. Itt írták már, hogy ahány ember, annyi megoldás a problémára, nem minden módszer működik mindenkinek egyformán, viszont sokan ezt nem értik, és osztják az észt arról, hogy "jaj én ezt így meg úgy csináltam, neked is meg kellene próbálni", aztán mikor megmondod nekik, hogy márpedig te ezt nem tudod megtenni, mert már próbáltad, és nem segített, még ők is jönnek a csesztetéssel, hogy ne legyél már ilyen gyenge, csak kifogásokat keresel, stb, stb. Akiben van empátia, az nem fogja lenézni az ilyen embereket, akiben nincs, az mindig le fogja, mindegy, ki mit tapasztalt, kinek mi vált be. Szóval igen, sajnos még mindig nagyon lenézik és gyengének tartják a depressziósokat, és ne is említsük azokat, akik véget vetettek az életüknek emiatt. Ha szoktál néha közösségi oldalakon olvasni posztok alatt, miket le nem írnak egyesek azokról, akik eldobták az életüket, még a te életkedved is elmenne. Undorítóak az ilyen emberek, de sajnos még mindig sokan vannak. Viszont idővel lehet, hogy ez majd változik. Ahogy egyre több és több depressziós ember lesz.

Magam pánikbetegséggel, szociális fóbiával, alacsony önbecsüléssel küzdök így összességében a depressziós rohamok mellett, és csak egyre rosszabb lesz, de igyekszem magam mentálisan edzeni, más lehetőségem nem révén, elkapni magamban azokat a pillanatokat, amikor jön egy pánik, vagy belekerülök egy negatív gondolatmenetbe. Igyekszem mentálisan és fizikálisan is kihívások közt tartani magam, hogy ne legyen sok időm belesüllyedni az önsajnálatba. Sajnos nem egyszerű segítség nélkül. Főleg, ha még a család se veszi komolyan a dolgot, vagy ugyanolyan mélyen vannak ők is. Viszont lehet ezt más oldalról is nézni (hogy meglegyen a napi pozitív gyakorlatom XD): aki depresszióval küzd, sokkal nehezebben éli az életét, sokkal több akadályon kell átugrania, áttörnie, leküzdenie, mint egy egészséges ember. Ez nem azt mutatja, hogy valójában erősebbek vagyunk, mint ők? ;) Vagy ha náluk nem is, de magunkon cipelünk megannyi terhet, visszük minden nap a kétszer meg háromszor annyi súlyt, sokszor úgy, mintha mi sem történt volna, ez nem a gyengeség jele. Néha kicsit meg kell állnunk, de még megyünk előre. Én ezt válaszolnám azoknak, akik elkezdenek cseszegetni miatta - szerencsére azért még elmondhatom, hogy általánosságban nem ezzel találkozom a napjaimban, nem intézett támadást ellenem a betegségem miatt közeli ismerős, szóval áldásos helyzetben vagyok, csak a saját negativizmusommal kell megküzdeni, másokéval nem. ^^" De aki nap mint nap ezzel néz szembe, annak azt mondom, fel a fejjel, és csak használjátok ezt a kijelentést ellenük!

#12

Szociális fóbia és szociális fóbia közt is van különbség.

Tünetek erősségében,miben nyilvánul meg.

És igen, általában azok osztják az észt, akiknél enyhébb és kigyógyultak belőle.