Aki depressziós esetleg szorongó azt az emberek egyszerűen legyengézik?
Nem fogsz szeretni a válaszomért.
Depressziós és szorongó vagyok én is. Ez önmagában egy semmi. Egy megállapítás. Azokat tartom gyengének, akik ennyinél megállnak. Oké, igen, más meg laktórérzékeny, színvak vagy migrénes.
De ha nem teszel semmi, csak tördeled a kezedet és az mindenre a kifogás, hogy hát ez nehéz, mert neked X bajod van, akkor gyenge vagy.
Lottón kaptál egy szr helyzetet. Szívás. De nem lehet ennyivel elintézni az egészet.
Az meg egyenesen felháborít, mikor őszintén elmesélem a helyzetemet, de egyből jön a válasz, hogy nekem biztos könnyű volt. Nem. Nem volt és most sem az. De abban meg 10000%-ban biztos vagyok, hogy nem vagyok sem okosabb, sem erősebb senki másnál. Gazdagabb, szebb, stb. meg főleg nem.
Sokszor ki kellett és ki kell lépnem a komfortzónámból, amit ez a probléma okoz. Nem mindig jó, de fejlődhet az ember.
Pl. amit sokat hallok és ismerős, hogy valaki fél telefonálni. Én is utáltam. Most olyan helyen dolgozom, ahol folyamatosan a fülemen lóg a telefon. Az első pár napban rettenetes volt. az 1000. hívás után megedződtem.
1
Egyébként szerintem nem feltétlen betegség csupán nem alkalmazkodás a megváltozott modern környezethez amely nagyban eltér attól a természetes környezettől amire kitalálták az embert. Ezért depressziósodik be az embert mert a bűntető rendszere jelez, hogy ez nem jó neki, meneküljön belőle.
Más kérdés, hogy persze nincs hová mert már minden ember valamilyen településfélében, természetellenes állapotban él.
Nem bagatelizáltam el semmit. Szimplán felhoztam olyan dolgokat, amik megnehezítik az életedet, nem gyógyíthatóak, viszont a kanalat sem dobhatod el, mert van egy ilyened és ennyi volt.
Szrintem meg pont az a rossz hozzáállás, hogy a testi egészségen próbálunk segíteni, de a lelki dolgokkal meg úgy teszünk, mintha innentől vége lenne a világnak és megpróbálni együttélni vele és ezt hangsúlyozni valami ördögtől való dolog.
Ne tudd meg, hányszor kaptam meg, hogy seggfej vagyok, csak mert felhoztam, hogy nekem mi vált be, mitől vagyok sokkal jobban. Sokan két elfogható utat látnak; örökre áldozatnak lenni, vagy gyógyszerezni magad.
Ami... oké, mindenki maga dönti el. De ne az legyen már a seggfej, aki legalább megpróbálta és dolgozik rajta.
Sajnos igen.
Vagy eleve mert az egészet betudják hisztinek, és nincsenek tisztában azzal, hogy ez nem úgy működik, hogy az ember gondol egyet es kikapcsolja. Ha ennyin mulna az egesz nem lenne kismilliárd ember depressziós.
Akkor se gondolnám, hogy valaki gyenge, ha épp nem tud felállni belőle, hogy jobban legyen. Többféle ember van, többféle depressziós ember is van, nem mindenkinek működik a Csernus-féle, kapd-össze-magad-te-szerencsétlen, van akinek ez tovább ront a helyzetén. A depressziós pont azért érzi magát a béka s#gge alatt 8 méterrel, mert meg "KELL" valamit tennie, és az istennek se bírja megtenni. Ha erre még valaki rá is mutat, azzal csak még inkább tovább zuhan még 2 métert, és utána annál nehezebben kezd neki a világ legegyszerűbb dolgának is.
Ez nem gyengeség, ez a depresszió jellemzője.
Van, aki lázas betegen ide megy oda megy, mert bír. Áldás reája, ő döntése. Van, aki meg ugyanakkora láznál (fokra pontosan) úgy kiől, hogy az ágyból nem tud felkelni. Embere válogatja.
Most ha gyengének nézünk egy depresszióst, az kb olyan, mintha egy lázas beteget (vagy mondhatnék bármilyen tünetet) csesznél le azért, mert miért nem kel már fel az ágyból. Ha más bírja lábon lázasan, hiába nehéz, akkor neki is KELL bírni.
Egyébként attól, hogy valaki nem passzív, hanem aktív meg pedálozik ezerrel, még simán lehet depressziós. Pont azért, mert embere válogatja. Kinél igy jelenik meg, kinél úgy. Ettől annak a sikere nem lesz kisebb, aki nehézségek ellenére felállt. ÉS aki meg épl nem bír/tud felállni, annak ettől nem lesz nagyobb a kudarca. Mert nem összemérhető.
De visszatérve a kérdésre, sajnos igen, sokan gyengének tartják.
Érzékenyebb a világra, durvaságra, mélyebben belegondol, mint az átlag.
Én pl mindentől is félek.
Gyerekkorban pl nem mertem kiállni magamért, mert féltem, hogy fizikálisan bántalmazni fognak.
Valószínűleg, ahol az agyban a félelemérzet helye van, az nekem más, mint az átlagnak.
Mások meg semmitől sem félnek.
Lopnak, csalnak, hazudnak, bántalmaznak, a börtöntől se félnek, de még a haláltól se.
Egy szorongó ember hamar kimerül, nem bírja a napi rutint, egyszerű, hétköznapi dolgok is hatalmas akadálynak tűnnek.
Aki nem ezzel születik, ezt nem érti, persze ők könnyen ítélkeznek, mert nekik sok dolog alap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!