Hogyan adjam a tudtára a barátnőmnek hogy ez már túlzás?

A konfliktuskerülés ilyen esetekben sajnos nem a legjobb dolog. Vannak olyan dolgok, amiket egész egyszerűen meg kell lépni, ha nem akarod, hogy a saját otthonodban rab legyél. Lehet, hogy nehéz, de meg KELL lépned. Ez nem gonoszság, meg semmi ilyesmi, hanem a te jogos igényed arra, hogy nehogy már te legyél ugráltatva, miközben te teszel - nem is kicsi - szívességet neki.

Higgadtan, de határozottan meg kell mondani neki, hogy:

- Ez a te lakásod, és ami dolgok neked megfelelnek, azokat nem fogod lecserélni, csak azért, mert mondjuk neki nem tetszik a lámpának a fénye. Ha kötekedik, hogy miért? Azért, mert neked ez tökéletesen megfelel. Ennyi.

- Szép dolog, hogy szól, ha valamivel valami gond van, de majd te eldöntöd, hogy mit mikor csinálsz meg. Igen, határozottan a tudtára kell adni, hogy te nem a bejárónője vagy, sőt, neki igazából egy szava sem lehetne.

- Illetve: ha már itt lakik, ráadásul emiatt a te lehetőségeid korlátozódnak le, legalább valami szimbolikus módon szálljon be a költségekbe.

Értem én, hogy nem szeretsz konfrontálódni, ahogy egyébként én sem szeretek, de van, amikor ez elkerülhetetlen, különben te kerülsz kifejezetten rossz helyzetbe. De ha a másik fél normális és értelmes, akkor ez még akár jól is elsülhet. Van, hogy az ember tényleg egyszerűen csak nem gondolja át a másiknak a helyzetét. Ha meg még neki áll feljebb, akkor meg tudtára kell adni, hogy itt most te vagy az, aki szívességet tesz neki, és legalább azt elvárnád, hogy élhess a saját akaratodnak megfelelően.

"10 éves barátságról beszélünk"

Sajnos sokszor egy barátság csak addig "barátság", ameddig a kellő távolság megvan. Vagy ameddig a másik fél érdekei úgy kívánják. Ha ez tényleg egy barátság, akkor ezeket a dolgokat, amiket fentebb írtam/írtunk, probléma nélkül meg lehet beszélni. Ha meg nem, akkor ez igazából soha nem volt barátság.

Szerintem ne szimbolikusan.

Az akkor lenne elfogadható, ha a kérdező úgy állna anyagilag. és miután felajánlotta már a "bérlő" a jó-szándék jegyében. Itt ilyen nem történt, a sunnyogás megy. A tettek elárulnak mindent, igazából nincs mit találgatni.

Fele-fele, vagy mehet amerre lát :)

És én még ezt is átgondolnám alaposan, egy ilyen sunnyogóval én nem élnék egy fedél alatt semmi szín alatt.

De tényleg, nem is értem, mennyi jó ember gyűlt össze ezen poszt alatt, jó-fejek a hozzászólók, imádom őket de én ezt a sok jó-szándékot a tények ismeretében már túlzásnak tartom.

#14

:)

Meg tudom érteni a kérdezőt. Nagyon nehéz, ha kontrollmániás elnyomó személyiségű szülő nevelt fel, és soha nem állhattál ki az igazadért gyerekkorban.

De fontos megtanulni a határozottságot és a kiállást magunkért. Eleinte még nehezen ment nekem is, de ráérzel majd, hogy konfrontálódni jobb, mintsem nyelni...

Én is lekoptattam magamról az ilyen parazita "barátokat", azóta sokkal jobb az életem. :)

Egyrészt értem a kérdezőt, valóban nehéz konfliktust kezdeményezni, ha nem olyan a személyiségünk. Másrészt meg kell tanulni mégis kiállni magadért, különben folyton megtalálnak az ilyen piócák.

Amit viszont nem értek, hogy ha albérletben laksz, hogyhogy nincs beleszólása ebbe a főbérlőnek? Nálunk pl. az én nevemre szól a szerződés, de a párom is bele van írva, hogy itt lakik, és külön ki van emelve, hogy más nem lakhat itt. Szóval fura, hogy egyáltalán mit keres ott ez a csaj.

A 10 éves barátságról meg... a barátság kölcsönös dolog. Nem attól kéne függjön, hogy valaki rád akaszkodik, mert pofátlan, te meg mint az alárendelt, hallgatsz. Átgondolnám én ezt a barátságot alaposan.

Most komolyan az élősködő "barátnőt" választod a normálisan részt vállaló barátod helyett?!

Nyugtass meg, hogy csak viccelsz.