Mit kellene tennem, hogy legyenek barátaim?
30 múltam. Van két halálos betegségem. Nem tudok itthonról eljárni szórakozni, ismerkedni. Kórházba járok. Ez a maximum. Szerintem az tart életben, hogy ott pár percet tudok beszélgetni a nővérekkel.
Nagyon magányos vagyok. Csak a családommal találkozok. Ne értsétek félre, imádom őket, de a barátok hiányoznak. Biztosan tudjátok mire gondolok. Vannak dolgok amiről pl a szüleiddel nem beszélsz, de barátokkal igen... és hasonlók.
Nincs senki akit felhívhatnék, ha sz@r napom van vagy jó napom van. Senki akivel időt tudok tölteni. Senki aki egyáltalán kiváncsi rám.
Sok bajom volt már, sok bajom van most is, de mégis a magány a legrosszabb.
Az online kapcsolatok valahogy nem az én világom. Nem érzem otthonosan magam abban a környezetben. Valódi barátságot szeretnék.
Kedves 10-és egyem a szívedet, most írta hogy izomsorvadása van. Azért így belekötni az emberbe mert barátokat szeretne nem szép dolog.
Kedves kérdező, esetleg gondold végig, hogy van-e valaki a múltadból akivel jó volt a kapcsolatod, iskolai barátságok stb. Vedd fel velük a kapcsolatot. Nem tudom, milyen a kórházi környezet, de talán az ottani sorstársakhoz is lehet kapcsolódni.
Az életben akármilyen helyzetben van az ember egyféleképpen lehet barátságot építeni: kezdeményezni kell. Vagy a barátság kialakításában vagy a fenntartásában. Szóval hajrá! Jobbulást!
Elektromos tolószéket nem tudsz szerezni? Azzal talán ki tudnál mozdulni…
Vagy a másik: hívd át magadhoz a régi ismerőseidet, pl filmezni, utána tudtok kicsit beszélgetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!