Mit kellene tennem?

Na de egy mosolygástól miért égnél be? A leírtak alapján kiderült, hogy

- nem kretén

- te sem vagy közömbös a számára

- talán félénk

Nem azt mondtam, hogy kínálj neki alkalmi szexet, hanem mosolyogj rá. Ne vigyorogj, hanem mosolyogj rá. 3-5 másodperc mosolygástól még nem égsz be.

Na de nem győzködlek tovább. Te írsz valamit, én mondok valamit, és mindketten csak ismételgetjük a magunkét, de ez a te életed, úgy éled, ahogy akarod, te vágyad, úgy szalasztod el, ahogy akarod, a te félelmed, szorongásod, úgy nézel vele szembe, és küzdöd le, ahogy akarod, a te felelősséged.

Mindenesetre ha ilyen piti dolgokon szorongasz, és nem küzdöd le, akkor később se csodálkozz, ha mindig szorongani fogsz.

Szia.

Az az egy év (17, 18 évnél) semmi. Milyen korkülönbséget tudnál elfogadni, 4 nap?!

Azt meg honnan tudod, hogy mi lesz egy év alatt. Vagy lesz valami komoly, és akkor látjátok egymást, vagy nem és akkor nem látjátok egymást. Akárhogy is, akkor legalább TUDNÁD, hogy megérte-e, vagy sem, és nem csak egy elszalasztott lehetőségen kattogna az agyad, hogy mi lett volna ha... meg azért van szád, tudtok beszélgetni, de én csak azt látom, hogy gyávaságból a kifogást keresel, mert még három másodperc mosolyt is félsz, mert úristen az egész iskola rajtad fog röhögni, de még a kerület is talán...

Igen, lehet, hogy semmi nem lesz belőle, lehet, hogy egy picit félreismered, benne van a pakliban. De legalább elmondhatnád magadról, hogy te megpróbáltad, te legyőzted a félelmedet, és ez a tulajdonságod a jövőben is nagy hasznodra lenne. És ismétlem, nem arra gondolok, hogy na akkor menj oda hozzá, és mindenki előtt "kínáld meg a melleddel".

De tényleg ennyi. Ha ennyiből sem értesz az a te dolgod.

Oké, akkor utoljára. És többé lezárom a kérdés követését, mert hülyeség erre több figyelmet fordítani.

Rámosolyogsz amikor egymásra néztek, meg ilyesmi. Milyen visszautasítás lehet ebben nem mosolyog vissza. Na bumm. Lehet, hogy ő is éppen annyira fosik a visszautasítástól, és azért nem lép, mint te.

Na és mi van akkor, ha visszautasítanak?! Akkor soha egy állásinterjúra se fogsz menni, mert félsz, hogy visszautasítanak?!

Aztán meg közben agyalhatsz, hogy mi lett volna ha...

De a te dolgod, ne csináld, ha nem akarod. A boldogságért általában áldozatot kell hozni, gyakran bátorság is kell hozzá.

A bátorság felszabadító, és bizony ilyenkor lehet szembenézni a félelmeiddel, szorongásaiddal, ilyenkor tudod legyőzni azt.

Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Valóban olyan elviselhetetlen rossz az, hogy nem érné meg a boldogságot kockáztatni?

Na de ez már csak költői kérdés, tényleg léptem a kérdésről.