Hogy lehet introvertáltként átvészelni egy napot az irodában?

Felnőttként nem kifogás az, hogy "nem így voltam nevelve", sem az, hogy "brühühü, csúnya vagyok." Fogyj le, legyél ápolt, öltözködj viszonylag normálisan, és senki nem fog a kinézeted miatt piszkálni.

Ja, és hagyd abba a nyávogást. Ez taszít mindenkit, nem az állítólagos "introvertáltságod".

"Tehát akarjak megfelelni másoknak mint egy csicska? Ez a tanácsod?"

Az a probléma, hogy mindent egyszerre nem lehet. Olyan nincs, hogy nem akarsz senkinek megfelelni, mindenkit utálsz, de ők ennek ellenére kedvelnek.

Két lehetőséged van:

1. Nem akarsz senkinek megfelelni. Ebben az esetben utálni fognak, de nem baj, hiszen nem érdekelnek.

2. Tegyél meg mindent azért, hogy befogadjanak. Ennek az első lépése, hogy alkalmazkodsz a közösségi normákhoz.

Arra vonatkozóan nincs tanácsom, hogy melyiket válaszd. A többség a 2. szerint él, de vannak, akik az 1. szerint, és nekik ez így jó. Viszont ők nem írnak ki róla kérdést, mert megfelel nekik a helyzet, amiben vannak, ők választották.

"Van egy normálisan felnőttként viselkedő személy akibe beleállnak mert alacsonyabb az energiszintje vagy mert nem szimpi az arca,"

Nekem annak idején beilleszkedési problémáim voltak a gimiben. Egyszer anyukám azt találta mondani, hogy "Kislányom, ha egy társaságban úgy érzed, mindenki hülye, csak te vagy normális, akkor lehet, hogy a hiba nálad van."

Akkor egy kicsit rosszul esett, de azonnal tudtam, hogy igaza van. És nagyon hálás vagyok azóta is, hogy nem engedett a posványban dagonyázni, hanem arra biztatott, hogy ismerjem fel, miben tudok ÉN változni.