Szégyelli, hogy velem barátkozik? Vagy mi lehet az oka ennek a viselkedésnek?

Két gyerekem van, egy ovis kisfiú és egy alsós kislány. A fiam az oviban idén nagy barátságba került egy másik gyerekkel, akinek az anyukája a lányom iskolájában tanít, az apja pedig a helyi (kisvárosi) politikai élet aktív tagja. A gyerekek elkezdtek átjárni egymáshoz, és olyankor mi, anyukák is ottmaradunk legalább egy kávéra, ezért sokat beszélgettünk.

Egészen bizalmas kapcsolatba kerültünk az elmúlt évben. Főleg a másik anyuka szokott beszélni a házassági problémáiról, hogy a férje milyen erőszakos verbálisan, mennyit bántja, mellé még csalja is stb.

Azt is el szokta mondani, hogy ezt rajtam kívül senki nem tudja, mert ártana a férje karrierjének. A városi rendezvényeken mindig kézen fogva, széles mosollyal jelennek meg hárman, a férje FB oldala is tele van a gyönyörű családi képekkel, stb. Fájdalmasan mindennapos történet amúgy.

De ami furcsa: ha mások is jelen vannak, ez a "barátnőm" úgy tesz, mintha nem ismerne. A köszönésemet is alig fogadja. Főleg sulis rendezvényeken szoktam látni a lányom miatt, olyankor feltűnően kerüli a szemkontaktust is. Többször megkért már, hogy az iskolában ne hirdessem, hogy jóban vagyunk. Én nem "hirdetem", mert nem vagyok az a típus, aki az ismerettségével vág fel, de tényleg nem tudom, miért ciki az egy tanárnak, ha magánéletből ismer egy szülőt, akinek a gyerekét nem is tanítja.

Mi lehet ennek vajon az oka? Szégyell? Vagy tart a férjétől? Igazából a jelenség megfejtése érdekelne, személy szerint megvagyok nélküle, csak elég fura, és néha zavarba ejtő.

Tőle nem fogom megkérdezni, szerintem észre sem veszi magát, és amúgy sem vagyunk abban a viszonyban, hogy számon kérjem.