Mennyi szint különbség fér bele egy barátságba?

De, féltékenykedő vagyok, viszont nem sajnálom tőlük, de jó lenne fele annyiban részesülni, mint amiben ők.

Ők nem igazán tesznek érte, jó genetikájuk van. Nyilván a ruhákat maguknak veszik, de ezen kívül semmit nem tesznek/tettek. Én edzek, folyton uralkodnom kell magamon, mert eléggé édes szájú vagyok és nagyon hízékony alkat, így folyamatos kontroll alatt kell tartanom magam. Lusta is vagyok, nem is szeretek mozogni, és így nagy erőfeszítésembe telik, hogy mindig teljesítem az edzést, ami nem mindig megy könnyen. Még egyszer mondom, nem tőlük sajnálom, és igenis örülök az ő örömüknek, sikerüknek, ugyanakkor az öröm ilyen "keserédes", mert jó volna, ha velem is ezek a dolgok megtörténnének, mint amik velük.

Hogy hogyan? Például leírom a legutóbbit: sok fiúra írtam már rá, el se mondom senkinek ezt, csak már amikor úgy veszem észre, hogy komoly a dolog. Első kérdés, hogy hogy néz ki, mutatok róla képet és lefujjogják, volt, amikor egyszer ki is nevették. Nyilván nekem se mindig tetszenek, de ez van. Aztán most egy fiú átvert, és még jobban jöttek a kinézetével, hogy hogy bírtam volna vele össze jönni, pedig messze ő volt a legjobb pali kinézetre az addigi felhozatalból, és nekem kellene örülni, hogy egy szájra puszi meg két arcra puszi elcsattant, és nála csak rondább emberhez lehet közöm. És erre fújják, hogy de csúnya volt. Mert nem veszik figyelembe, hogy nem egy szinten vagyunk, és azok a fiúk, akik velük vannak/voltak, azok engem még meg se d.ugnának.