Barátságban/kapcsolatban nehéz az anyagi különbség? Bocsi ez hosszú lesz

A közeli barátaimmal nyíltan beszélünk pénzügyekről, befektetésekről. Én átlag felett keresek, de van aki ennek a dupláját, van akinek meg csak a befektetései hoznak többet mint az fizetésem. Persze van a másik véglet is, akinél én keresek kétszer többet.

Gyakran kerül szóba, hogy ki hogyan osztja be, milyen megtakarítása van, mit tesz az infláció ellen, mibe fektet, stb. Nálunk ez egymás segítésére van és nem lehúzására, irigységre.

Ugyan ez a kapcsolatban is. Páromnál netto 500-al keresek többet. Minden hónapban fizetés után levonom a befektetésre, tanulásra szánt költségeket, majd közös kasszán vagyunk. Még 3 év után is kellemetlennek érzi sokszor, de megtudtuk beszélni értelmes emberek módjára és nem problémázunk rajta.

Én többet keresek, mint néhány barátnőm, kb kétszeresét. Ők elverik a fizetést, olyan drága ruhát vesznek, amit én nem vennék meg, olyan dolgokra költenek, amire én nem költenék, és a fizetésem felét félreteszem (így lényegében annyit költök, mint ők). Drága, új építésű albérlet kell, nekem jó a 20 éves újépítésű is. Ők nem vesznek bkv bérletet és jegyet, mert drága, én meg ha sokallom a jegy árát, lesétálom, de sosem bliccelek. Hát, ilyen különbségek vannak. Én inkább itthonra rittyentek különleges és finom vacsorát, ők inkább elmennek 15 ezerért vacsorázni.

Frusztrál ez a dolog engem is, de nem tudok mit tenni. Nem elég érettek ők még ehhez, hogy felismerjék a lényeget az életben, és az nem a rongyrázás, és a kifelé élet.

Változó szerintem, hogy ki milyen mentalitású. Sokan nem is szeretnek az anyagiakról beszélni. Az egyik legjobb barátnőm pl. ilyen. Nyilvánvalóak a különbségek, de ez egyikünket sem zavarja, nem is igazán beszélünk róla. Van más témánk.

A baráti társaságunkban sem igazán téma, ha valakinek van valami anyagi nyűgje, akkor esetleg elmeséli, vagy tanácsot kér és ennyi. Van egy haveri társaságunk, ahol viszont állandó a téma. Kinek miből telt már megint erre, mibe fektet, milyen megtakarításai vannak, de ez inkább f*sz méregetés már bocsánat, mint egymást segítő beszélgetés. Én ezeket nem szeretem. Ilyen szinten egyáltalán nem érdekelnek a pénzügyek (kinek a f*sza nagyobb), pedig szerintem lehetne értelmesen is diskurálni ezen dolgokról.

Örülj neki hogy van saját lakásod :) mindig az ilyen életteleneknek van szerencséje.

Képzeld, én 350 nettót kapok és vígan elvagyok egyedül egy albérletben. Pályakezdőként.

Kérdező, akkor nálad másról van szó. Nem az a baj, vagy a meg nem értés tárgya, hogy más anyagi körülményeket teremtetek magatoknak, vagyis nem egyformán kerestek, hanem az, hogy teljesen más az értékrendetek. Na ez már tud éket verni egy baráti kapcsolaton, ahogy párkapcsolaton is.

Attól, hogy én ötször annyit keresek, mint a másik, az értékrendünk még lehet hasonló (jó a turis ruha, nem fizetek márkáért, nem rendelek kaját, max csak néha, blabla), így nagy az egyetértés is függetlenül attól, hogy ki mit és hogyan tehetne meg.

Azt is hozzáteszem, hogy én pl. annak szívom a vérét, hogy "panaszkodik, hogy nincs pénze, de a cigire bezzeg van", aki amellett, hogy keveset keres, nem is hasonlít az értékrendünk és egyébként így barátnak sem tudom nevezni. Ha valakivel ennyire mások vagyunk, azzal nem lehet (szerintem) hosszútávon kapcsolatot fenntartani.

Mi is ezért távolodtunk el a két gimis barátnőmmel. Most volt a 10 éves osztálytalálkozóm és még mindig azokon a poénokon röhigcséltek, amik nekem már 10 éve sem voltak annyira viccesek. Annyira nem, hogy már nem is emlékeztem rájuk zömében. Egyszerűen más módon fejlődtünk az évekkel, más irányt vett az életünk. Más lett a felfogásunk, az értékrendünk, még a humorérzékünk is teljesen. Ez az élet rendje.