Ha van jócskán felnőttkorban (30 felett) szerzett barátod, akkor mi volt legelőször szimpatikus rajta? Tett, mondat, akármi. Hamar barátok lettetek, vagy már egy ideje ismerted?

A cselekedete, a beszédje, a világhoz és az emberekhez való hozzáállása, az értelme, a tudása, és hogy bármilyen mély helyzetekben is voltunk, mindig ott állt mellettünk, ahogy mi is mellettük.Bármikor ugyan ott tudjuk folytatni a beszélgetést ahol abba hagytuk. Lelekileg meg mindig ráérez amikor ő ír, én meg még csak gondoltam rá. Viszont is így van.

1+ 22 éves barátságról beszélünk.

Jah, és mindent tud, az egész hátteremről, a harcaimról és nem futamodott meg egyetlen pillanatra sem. Soha. És sosem mondiott paranoiát. Egyszer sem.

Két mozdulat elég ahhoz, hogy meg tudjam ítélni vakakiről, mennyire tudnánk jó barátok lenni.

30 felett egy új barátot szereztem, az összes többi barátságom lassan huszonéves. Random eseményen ismerkedtünk meg és elkezdtünk beszélgetni. Az elején csak szimpatikus volt, nagyon jót beszélgettünk órákon keresztül és mindketten szerettünk volna később is találkozni, így számot cseréltünk és elkezdtünk közös programokat szervezni. Aztán minél jobban megismertem, annál jobban megkedveltem a személyisége, értékrendje, humora, intelligenciája miatt.