Megpróbálnátok kibékülni a régi baráti társaságotokkal évekkel az összeveszés után?

Tehát, egy jó 3 évvel ezelőtt volt egy nagy összeveszés, nem voltam akkoriban túl jó idegállapotban, és mindenre haraptam. Mondjuk úgy, hogy 55%-ban az én hibám volt az összeveszés, 45%-ban meg a többieké, tehát, mivel enyém a nagyobb felelősség ebben a kérdésben, nekem kéne kezdeményeznem a békülést. Csak tartok tőle, hogy ők már annyira utálnak, hogy csak tovább mélyíteném ezzel az elidegenedést, talán még röhej tárgyává is tenném magam, mivel én vagyok egyedül kívülálló, ők még öten-hatan mindig barátok, tehát, nem tudom, hogy ez idő alatt mennyire gerjesztették maguk közt az én ellenségképem démonizálását. Amúgy az első 2 évben én még haraggal gondoltam rájuk vissza, de az utóbbi 1 évben már inkább régi tisztelettel. Tehát, eltelt annyi idő, hogy a legutolsó rossz időszak végül elmerüljön a sok-sok évnyi pozitív együttlét emlékének tengerében, hosszú távon, a nagy minta alapján nekem ezek a barátok most már ismét bőven pozitív emlékként élnek bennem. Szinte minden este azt álmodom, hogy újra velük bandázom, de kicsit kettős érzések vannak bennem. Mert az álom a tudatalatti felszínre törése. Álmomban örülök neki, hogy kibékültünk, de ébren nincs hozzá kedvem, és a "tudatfelettim" azt sugallja, hogy nem lenne jó ötlet megpróbálni a kibékülést, mert még ha sikerülne is, már nem lenne ugyan olyan, mint régen. Mint mikor a kedvencek temetőjében felélesztik a halottakat. Lehet, hogy afféle nekromanta (élőhalott) újjászületése lenne ez a régi barátságnak, ami már csak nyomokban, főképp illúziókban tartalmazná a régi fényét az eredetinek, lévén, már nem vagyunk tinédzserek, mint annak idején. Nektek mi a véleményetek erről? Megpróbálnátok kibékülni?