Hogyan alakítsak ki emberi kapcsolatokat legalább haveri szinten 28 éves férfiként?

Nagyon zárkózott vagyok. Már kisgyerekkoromban volt, hogy megijedtem néha emberektől, volt, hogy sírtam is. A nyári szüneteket a nagymamámnál töltöttem, és ott a faluban se barátkoztam senkivel. Jól megvoltam egyedül is. Amikor aztán egyszer elmentem focizni, 10 perc után beszóltak, és eljöttem onnan.

Mindössze egy barátom van, aki az ország másik felén él, egyetemről ismerem, évente kb. csak 3-4 alkalommal találkozunk 1-1 napra. Ő is ugyanolyan magányos, mint én, de neki van egy testvére, és jár egy hobbi körbe.

Általánosban nem volt gondom a barátkozással, egyszerre több haverom is volt, és iskolán kívül is elég sokat találkoztunk. 4. osztály után a legjobb barátom elkerült egy másik suliba, de még utána pár évig tartottuk a kapcsolatot.

Gimiben sajnos nem mertem a "menőkkel" barátkozni, hanem inkább a visszahúzódókkal voltam, de velük sem éreztem jól magam. A suliban csak sulis dolgokról tudtam beszélgetni közös téma híján a többiekkel. Persze néha szó esett iskolán kívüli dolgokról is, de keveset. Fociztam udvaron iskolatársakkal, de a focizás után mindenki ment haza. Zeneiskolában tagja voltam egy klasszikus zenekarnak, de oda csak zenélni jártunk a tanóra keretén belül, utána mindenki ment haza. Két alkalommal nyáron rendeztek zenetábort, oda elmentem. Ott se tudtam barátokat, se lánybarátokat szerezni. Hittanra is jártam sokáig, de ott se fogott meg nagyon senki, és én se voltam másnak annyira szimpatikus, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Egy másik felekezetnél voltam 3-szor táborban, de ők megszüntették, mert olyan kevesen jelentkeztek a végén.

Amikor egyetemre kerültem, még menthető lett volna a magányosságom. Elmentem a gólyatáborba, és az első szemeszterben ismerkedtem emberekkel. Kedveltek jópáran, és ott az egyik lányba szerelmes is voltam. Éreztem, hogy jobb a helyzet. Sajnos összejött a társaság egyik tagjával, ezért amikor ezt megtudtam, nem sokat mentem utána piálni velük. Elmondtam később annak a lánynak, hogy tetszik nekem, de ő nem viszonozta. Ezek után teljesen elkerültem őket.

Egyetem végén a munkahelyemen voltak nagyon jó irodatársaim, de a nagy fluktuáció miatt nem volt elég idő, hogy elmélyüljenek ezek a kapcsolatok.

Társkeresőkön fent vagyok, de a szociális inkompetenciám miatt képtelen vagyok fenntartani a társalgást, ghostingol minden nő.

El vagyok keseredve, nem tudom, mit csináljak. Kapuzárási pánikom van, mind a barátszerzés, mind a barátnőszerzés terén. Néha megvagyok egyedül is, de igényelném az emberek társaságát.